A tényeket ismerjük, a történelmen nem lehet változtatni. Ahogy elfelejteni sem. Mohács, Trianon, a Don-kanyar – olyan helyek, amik bélyegként égtek bele a nemzeti emlékezetünkbe. Olyan tragédiák, amikről nem feledkezhetünk meg. A következő sorokban nem a felelőst keressük a II. Magyar hadsereg katasztrofális vereségéért, nem magyarázatot, hiszen azt hadtörténészek már ezerszer megtették. Jöjjön hát egy megkésett indoklás arról, miért kell emlékeznünk a fájdalmakra is, ahhoz, hogy egészséges nemzettudattal szemlélhessük a világot.
Remember Alamo – emlékszem, egyszer egy meglehetősen liberális beállítottságú barátom megkérdezte tőlem, hogy mi értelme Trianonra, a Don-kanyarra emlékezni, hiszen ha tényleg “nagyok” akarunk lenni, akkor miért a tragédiákat emlegetjük állandóan. Tegyük hozzá, hogy az említett beszélgetőtársam a nemzeti sikerek emlegetését is fölöslegesnek tartotta, ahelyett, hogy rávilágítottam volna az érvelésében felmerülő non sequiturra, inkább válaszoltam neki.
Mi értelme tehát emlékezni a tragédiákra? A fenti idézet – emlékezz Alamóra – az amerikai katonák egyik legrégebbi, félhivatalos jelmondata. Pedig a jenkik Alamónál csúnyán kikaptak. Ami azt illeti, nagyon csúnyán: egy gyérül felszerelt mexikói milícia nem csupán elfoglalta az erődöt, de a harcban elesett az újszülött nemzet egyik legnagyobb hőse, druszám, Davy Crockett is. Az amerikaiak ennek ellenére emlékeznek. Mire emlékeznek még? Nos, december 17-ére, mikor is a flottájuk feléből mélytengeri ócskavasat csináltak a japánok egy Pearl Harbour nevű kikötőben. Aztán alig hatvan évvel később jött szeptember 11-e, mire megszületett a legfrissebb amerikai jelszó: never forget, vagyis soha nem felejtünk.
De mielőtt azt hinnénk, hogy kizárólag az amerikai szeretnek emlékezni a történelmük szomorú eseményeire, érdemes egy kicsit messzebb mennünk a történelemben. A görögök máig tisztelettel adóznak Thermopüla hőseinek, még így, két és félezer év távlatából is. A dél-afrikai búrokra manapság is rájár a rúd, ennek ellenére dicsőséggel emlegetik az angol–búr háborúkat, mikor kétszer kaptak ki a brit birodalomtól (amiben nem kis szerepet játszott sir Winston Churchill találmánya, a koncentrációs tábor). Vagy ha egy kicsit keletre tekintünk, ott vannak az oroszok, akiknél a VDV elit katonái még a zubbonyukra is felvarrták az elit egység jelszavát: volt már rosszabb. Nekik talán nem is kell külön keresniük a történelem tragédiáit, kijutott belőle egy pár, Moszkva felgyújtásától a tavalyi év márciusáig, mikor meglehetősen kellemetlen pozícióban maradtak hátra fedezni a Kijev alól visszavonulókat.
A világon tehát emlékeznek. A nálunk szerencsésebb múlttal rendelkező népek ugyanúgy a tragédiáikat emlegetik, nem pedig a sikereiket. Miért van erre szükség? Ha a pszichológiát kérdeznénk, akkor azt mondhatnánk, hogy azért, mert a traumák feldolgozásának elengedhetetlen pontja a tudatosításuk. Igen, ez is egy válasz. De személy szerint nem hiszek a nemzettudat analizálásában. Máshol keresném a megoldást.
Emlékeznünk kell. Nem azért, hogy a népi öntudat feldolgozhasson valamit. Nem is azért, hogy hősies történetként adhassuk át az utókornak a tragédiáinkat. Nem magunk, vagy a jövő nemzedékek miatt, hanem azokért, akik ezt már nem tehetik meg. Emlékeznünk kell azért a százharmincezer honvédért, akik nyolcvan éve nem tértek haza. Akik nem tudták megvédeni a családjukat, mikor a szovjet tankok (bennük többek között ukrán, litván, lett, csecsen és gagaúz katonákkal, kedves Lakmusz) már Magyarországon jártak. Azokért, akik idegen földön, idegen érdekek miatt haltak meg. Azokért, akikre sajnos gyakran már saját unokáik sem emlékeznek.
Nem felejtjük el a mínusz negyven fokban halálra fagyó katonákat. A huszárokat, akik megrohamozták a páncélosokat (nem, nemcsak a lengyelek csinálták, a mieink azonban nem kivont karddal mentek neki az oroszoknak, hanem gránátot dobáltak vágta közben, legalább kétezer honvéd menekülését fedezve). Nem felejtjük el őket, mert hősök. Nem azért emlékezünk, hogy feldolgozzuk az elvesztésüket, hanem azért, hogy velünk maradjon az emlékük.
Végezetül álljon itt a II. Magyar Hadsereg emlékére az 1943. április 4-én kelt hadseregparancs utolsó bejegyzése:
Az eddig beérkezett harcjelentésekből és egyéb adatokból megállapítom, hogy a Magyar 2. hadsereg a téli hadműveletek folyamán becsületét nem vesztette el, hanem sokáig a Don-parton keményen állta a harcot, sőt a hadsereg egyes csapattestei és ennél magasabb kötelékei olyan ragyogó fegyvertényekkel tűntek ki, melyek a régi magyar katonai hírnévhez mindenben méltóak, és felveszik a versenyt bármely hadsereg kimagasló fegyvertényeivel.
Fotó: MTI/Mohai Balázs
Balogh Antal
2023-02-16 at 15:41
rosszabb volt2023-01-15 19:28-kor
Nem Sztálintól tanulta Churchill a koncentrációs táborokat?
A háttérhatalmak által támogatott német Zelenszkij, a Hitler is
lemásolta.
válasz:
A búr háborúk idején még cár uralkodott Oroszországban és Sztálin hátulgombolós kisgyerek volt!
Királytigris
2023-01-16 at 11:43
A történelem tudása nagyon fontos, mert abból tanulni lehet, és nem követjük el mégegyszer ugyanazt a hibát.
A történelemben minden mindennel összefügg.
Ha nincs Trianon, nincs Don-kanyar sem!
Hesslerezredes
2023-01-16 at 10:41
Roham előtt nem egy korty volt, hanem fél liter tömény.
A németeknél snapsz, az oroszoknál vodka, nálunk rum.
A világháborút hullarészeg hadseregek harcolták végig mindkét oldalon.
Ezt 1977-ben április 4-én (!!!) egy olyan ember mondta el, aki századparancsnok volt a Donnál.
Támadás előtt minden – minden! – katonának meg kellett innia fél liter töményet.
Ez nem von le semmmit a katonák tetteiből.
De józanul – ép ésszel – senki nem lett volna hajlandó kiugrani a lövészárokból és belemenni az ellenség géppuska tüzébe.
Ez az igazság.
Amikor meg elkezdődött az ellenség tűzérségi előkészítése, hát mindenki szó szerint összeszarta magát a lövészárokban.
Mindenki, kivétel nélkül, a tisztek is.
Ez is az igazság.
A történelem az élet tanítómestere
2023-01-16 at 09:30
Mondták az ókori rómaiak.
Mit lehet a Don-kanyarból tanulni.
– A nagyhatalmaknak csaj érdekeik vannak, soha nem lehet megbízni bennük, bármikor gátlástalanul átgázolnak rajtunk. Igaz ez pl. az akkori náci Németországra, de a maira is pontosan ugyanúgy
– Frontálisan nem lehet védekezni a nagyhatalmak ellen, de a passzív ellenállás és a “csel” igenis lehetséges és erkölcsileg is megengedett. Mert a nagyhatalmak rendkívül aljasak és ügyesek, azért lettek nagyhatalmak.
– Árulók és kollaboránsok+hasznos idióták mindig is lesznek, lásd Szálasiék, Rákosiék, stb. Ellenük is igaz, hogy frontálisan ugyan nem lehet ellenállni, de lehetségesek az ellenállás más formái, legalábbis korlátozottan
– Vannak a történelemnek fordulópontjsi, mint 1989-90, amikor a lehetőséget meg lehet ragadni, de ott is résen kell lenni. Jó példa a szerencsére+jó helyzetfelismerésre 1998, amikor az MSZP és a nagyhatalmak nem tudták elképzelni, hogy az MSZP-SZDSZ maffiakormányt le lehet váltani, mégis sikerült, amelyben nemcsak a Fidesznek, de a Torgyán-féle FKHPnek is óriási szerepe volt.
Magyar föld
2023-01-16 at 03:58
Don kanyar nincs befejezve. A magyar katonák maradványait haza kell hozni, kellő tisztelettel itthon kell őket eltemetni.
Bontó Zsuzsi
2023-01-16 at 00:52
Elesett hőseink sírjai tiszteletben vannak tartva ?
Theo
2023-01-16 at 00:14
A Katona nem tehet arról, hogy hová vezénylik, vagy hogy a háború végén melyik csoportosulás győz. Utólag könnyű okosnak lenni.
Ha nem hajtotta volna végre a parancsot, akkor fobelovik.
Tehát aki harcolt és kitartott, az hős volt.
Kizárólag a katonai és politikai vezetés felelősségét lehet vitatni.
moliere
2023-01-15 at 21:38
A boldog új évben kívánok nehezen eldönthető, elhúzódó háborút a belga-holland határon, a skót-angol határon, a svéd-norvég határon, a francia-német határon, a lengyel-cseh határon, a spanyol-portugál határon, a kanadai-amerikai határon, és a világtengereken, mindezek mindezek ellen, ésszerű vagy ésszerűtlen szövetségi tömbökbe hajszolva. Az ukránok a románokkal is háborúzhatnak, csak legyünk mi a béke szigete, mindenki mindenünkre előre tíz évre legyen vevő, akár az oroszok portékáira, ilyen csendes esőket és hosszú háborúkat kívánok a sok antipacifista gecinek. Előre is köszönöm, ha a Jóisten az ószövetségi hangulatában ezt megvalósítja, és a zsidók mellé minket is kiemel (mondjuk érdemeinkre való tekintettel) a választott státuszba.
Amúgy ha ez lenne, jedem das seine lenne ugyebár.
Jaj, nehogy kifelejtsem, dzsaszinda ardern új-zélandja kapjon egy maori polgárháborút!!
Látó
2023-01-15 at 21:01
“Annak a nemzetnek, mely elfelejti, vagy szándékosan megtagadja múltját nincs jövője !” Ezt egy Igazi Magyar mondta. Egyébként a cikk nagyon jó, humánus. Emlékeimben élnek Drága Édesapám esténként elmondott, átélt emlékei 1942 telén és a következő év januárjában mint 22 éves Magyar katonának a Don kanyarban átélt borzalmakról. Annak köszönhetem, hogy most itt írhatok, hogy Neki sikerült élve hazatérnie. Dicsőség az itt elhunyt Magyar Hősöknek.
PG
2023-01-15 at 20:09
Ami azt illeti, hősök voltak a Don kanyarban elesett második magyar hadsereg katonái is, és a Budapestet védő nyilasok és német meg magyar katonák is. Ugyanis mind abban a tudatban harcolt, hogy a saját hazájáért harcol. Az hogy utána a győztes sereg kötelezte a magyarokat is, hogy nevezzék aljas fasisztának őket, az nem másítja meg, hogy azok tényleg abban a tudatban haltak meg, hogy a hazájukért harcoltak. De őszintén remélem, hogy még egyszer nem keveredünk bele ilyen értelmetlen háborúba. Egyébként a koncentrációs táborokat először tényleg az angolok alkalmazták a búr háborúban. Onnan vették át az oroszok is, meg a németek is.
Péter Eötvös
2023-01-15 at 20:04
Hagy ismételjem: Tisztelet a hőseinknek!
Az ostoba nácizást pedig felejtsük el örökre!
gyozo2018
2023-01-15 at 19:32
Soma2023-01-15 at 19:2
A kretén Markos-Nádas azzal nyertek [email protected]ált,
hogy a “HugyosJózsi” címmel előadott szutyokságukban
a Doberdónál harcoló kisöreget gyalázták.
Ugyanis a történet valós volt. A sötét tanyasi bunkó
bezárta az apját a wc-be, s csak beadta neki az ennivalót.
Dokumentum riportból csinálták a mocsok jelenetüket.
было хуже
2023-01-15 at 19:28
Nem Sztálintól tanulta Churchill a koncentrációs táborokat?
A háttérhatalmak által támogatott német Zelenszkij, a Hitler is
lemásolta.
Soma
2023-01-15 at 19:26
A Don partján támadó műveletek során, mélyen az ellenség területén sokáig állták keményen a harcot, ezzel kiérdemelték a hős nevet. Ők már valóban nem tudtak segíteni, amikor a szovjetek már Magyarországon jártak, de voltak mások akik védték az országot akkor is. Ezekre ma mit mondunk? Mocskos nácik voltak. A saját fővárosunkat védők, akik nemkülönben keményen állták a harcot, szintén megérdemlik a hős nevet.
Mit mondjunk azokról, akik bátran harcoltak a Don-kanyarban, túlélték, hazajöttek, védték a fővárost, és azt is túlélték? Ők hősök vagy nácik?
Billnitzer Ernő doni hős, vagy mocskos náci?
gyurcsányiviktor
2023-01-15 at 19:13
Tisztelet a hősöknek !
Őszintén remélem, soha nem harcol majd magyar honvéd, sem a ruszkik ellen, sem pedig a NÁCI hoholok védelmében, a Kárpátoktól keletre !
Lenne elég dolguk, a Kárpát-medencén belül is.