Ma este Németországban, majd hétfőn este a Puskás Arénában játssza utolsó két Nemzetek Ligája-mérkőzését a magyar labdarúgó-válogatott. Marco Rossi fiai hatalmas bravúr előtt állnak, ugyanis minden esélyük megvan arra, hogy bent maradjanak a sorozat legmagasabb divíziójában. Ehhez a hátralévő két mérkőzésen egy pontot elég megszerezni. Ez azonban emberes feladat lesz, hiszen két topválogatott vár legjobbjainkra. A tét mellett azért is lesz különleges ez a két mérkőzés, mert ezeken láthatjuk utoljára címeres mezben az elmúlt évtized első számú támadóját, Szalai Ádámot, aki elbúcsúzik a válogatott szerepléstől.
Amikor válogatottunk felkerült a Nemzetek Ligája A-csoportjába, sejthető volt, hogy nehéz ellenfelek várnak majd a mieinkre, hiszen tényleg a legerősebb európai csapatok adták az A-csoport tagságát. Éppen ezért már a feljutás is bravúr volt, és látva a mellénk sorsolt ellenfeleket – Anglia, Németország, Olaszország –, előzetesen kettős céllal vártuk a sorozatot. Egyrészt megfogalmazódott, hogy kvázi minden meccs ajándék a szurkolóknak, hiszen nem mindennap adatik meg az, hogy rövid idő leforgása alatt három topválogatott is tiszteletét tegye Budapesten, másrészt reálisan a tisztes helytállást tűzhettük ki célként legjobbjaink elé.
Válogatottunk aztán alaposan rácáfolt az előzetes esélylatolgatásokra, hiszen Marco Rossi csapata mind a négy, eddig lejátszott NL-meccsén kiválóan teljesített, ami bravúrokat eredményezett. Aligha feledhető, hogy harmincezer gyermekszurkoló előtt, hatvan év után sikerült újra legyőzni Angliát (1–0), és az Olaszország elleni idegenbeli 1–2 miatt sem kellett szégyenkezni. Németország ellen itthon inkább mi szomorkodhattunk, hogy “csak” döntetlen lett a vége (1–1), ami pedig Wolverhamptonban történt, arra túlzás nélkül az egész világ felkapta a fejét. Angliában 4–0-ra győzni emberemlékezet óta senkinek sem sikerült, még az Aranycsapat is “csak” három góllal verte meg a szigetországiakat az “Évszázad mérkőzésén”.
Vagyis, összességében elmondható, hogy bárhogyan alakul is számunkra a hátralévő két csoportmeccs, ez a Nemzetek Ligája-sorozat most rólunk, magyarokról szól!
Ettől függetlenül a cél egyértelmű: jó lenne újra ki-ki meccseket játszani ezekkel a klasszis csapatokkal, és kvázi bizonyítani, hogy a júniusi csodálatos szereplés és a győzelmek nem “kiszaladt” eredmények voltak. S persze jó lenne megőrizni tagságunkat a Nemzetek Ligája legjobbjai között. Ez azonban nem lesz könnyű, több dolog miatt sem. Függetlenül attól, hogy jelenleg vezetjük a csoportot, azért nem kérdés, hogy mind a német, mind pedig az Eb-címvédő olasz válogatott egy világklasszisokkal teletűzdelt csapat, amely bárki ellen – így természetesen a magyar válogatott ellen is – győzelmi reményekkel léphet pályára. Sallai Roland és Nagy Zsolt személyében két kulcsemberünk is sérült, akik ráadásul nem csupán alapemberei Marco Rossi csapatának, de gólokkal is kivették a részüket a nagyszerű júniusi eredményekből. Nálunk, ahol lényegesen szűkebb a merítési lehetőség, jóval nagyobb gondot jelenthet a két kulcsjátékos pótlása, mint azoknál a válogatottaknál, ahol akár három-négy csapatra való, azonos képességű játékosból lehet válogatni.
A magyar válogatott kezdőcsapata a Himnusz alatt a labdarúgó Nemzetek Ligája 4. fordulójában játszott Anglia–Magyarország mérkőzésen a wolverhamptoni Molineux Stadionban 2022. június 14-én. Balról jobbra: Szoboszlai Dominik, Sallai Roland, Willi Orbán, Styles Callum, Schäfer András, Fiola Attila, Nagy Zsolt, Lang Ádám, Szalai Attila, Dibusz Dénes és a csapatkapitány, Szalai Ádám. Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
A számok is visszaigazolják csapatunk teljesítményét
Ennek ellenére semmi okunk sincs arra, hogy feltartott kezekkel lépjünk pályára, akár Lipcsében Németország, akár idehaza, a Puskás Arénában Olaszország ellen. Válogatottunk az elmúlt időszakban igazi csapattá nőtte ki magát, amely képes arra, hogy fegyelmezetten, a taktikai elképzeléseket betartva játsszon, ezzel pedig képviselünk akkora erőt, hogy senki nem mehet biztosra ellenünk, sőt, akár győzelmi reményeket is táplálhatunk. Fontos kiemelni, hogy – Marco Rossi szavaival élve – nincs Aranycsapatunk, nem lett világklasszis válogatottunk. Azonban talán azon az időszakon is túl vagyunk immár, amikor szó szerint félve kell várni bizonyos találkozókat, mert fennáll a veszélye, hogy csapatunk majd a pofozógép szerepét fogja ott betölteni.
Mindezt alátámasztják a tények és a számok. Eszerint a bombaerős Nemzetek Ligája-csoportból nem csupán nem lóg ki lefelé a magyar válogatott, de számos mutatóban mi vagyunk eddig a legjobbak. Mi kaptuk a legkevesebb gólt a csoportban, mi szereztük a második legtöbbet, mint csoportelsők, mi szereztük a legtöbb pontot, és jelen pillanatban a gólkülönbség tekintetében is mi visszük el a pálmát. Emellett Magyarország nevéhez fűződik a legtöbb sikeresen megvívott párharc, a legtöbb pontos beadás, valamint a legjobb lövési hatékonyság.
Vagyis: Aranycsapatunk valóban nincs (még?), de összerezzenni sincs miért az előttünk álló két feladat kapcsán. Maximális erőbedobásra, teljes taktikai fegyelmezettségre, hideg fejre és forró szívre lesz szükség, de nem lehetetlen küldetés újabb egy vagy akár két bravúrt is elérni. Mert ne legyen kérdés: már a döntetlen is bravúr lesz mind a két meccsen, hiszen a németek és az olaszok ellen sem mellettünk szól a papírforma.
Miért lesz nehezen pótolható Szalai Ádám?
Külön is szólni kell a csapatkapitány, Szalai Ádám személyéről, aki nélkül a válogatott aligha jutott volna el a mostani szintre. Szalai az elmúlt években számtalan kritikát kapott, és nem járt sokkal jobban a szövetségi kapitány, Marco Rossi sem, amiért kulcsszerepet szánt a támadónak.
Pedig Szalai Ádám jogosan volt válogatott és jogosan volt a nemzeti együttes csapatkapitánya is. Az előbbi szakmai, az utóbbi pedig elsősorban emberi okok miatt. Szalai Ádám az elmúlt egy-másfél évtized egyetlen (!) magyar labdarúgója, aki folyamatosan topligában szerepelhetett. Sajnos egyetlen más magyar futballista sem mondhatta el magáról azt, hogy a négy topliga valamelyikében gyökeret tudott volna ereszteni, egyedül Szalai Ádám volt erre képes.
Emellett – komoly alázatról tanúbizonyságot téve – vállalta azt a szerepkört, amely talán a leghálátlanabb: sokszor magára maradottan birkózott, küzdött az aktuális ellenfél védelmi vonalában, lekötve olykor két-három védőt is, és lehetőséget biztosítva a második-harmadik hullámban érkezőknek a helyzetbe kerülésre, gólszerzésre.
Szalai Ádám Izland elleni Eb-pótselejtező előtt elmondott motivációs beszéde önmagában is igazolja, miért volt méltó a csapatkapitányi karszalagra. Forrás: YouTube/Nemzeti 11 TV
Ami pedig a csapatkapitányi pozíció emberi oldalát illeti, egyértelmű, hogy erre a posztra vezéregyéniség való, vezéregyéniség pedig nem lesz parancsszóra senkiből. Azt ki kell érdemelni, ki kell vívni teljesítménnyel, hozzáállással és emberi kvalitásokkal. A csapatkapitánynak egyidejűleg kell kiérdemelnie és megtartania a kapitány és a játékostársak bizalmát is, hiszen köztudomású, hogy egy “cséká” sok esetben az edző “meghosszabbított keze” a pályán. Szalai Ádám erre is alkalmas volt, mi több, kiválóan töltötte be ezt a feladatkört is. Mindezek fényében ki kell jelenteni, hogy – teljesen függetlenül az előttünk álló két NL-meccs eredményétől – kulcsfontosságú feladata lesz Marco Rossinak és stábjának, hogy megtalálják Szalai Ádám megfelelő utódját a csapatkapitányi posztra. A csapat eredményes szereplésének megőrzésében, illetve további fejlődésben nagyon fontos láncszem lehet az új csapatkapitány.
Most azonban még velünk lesz Szalai Ádám is, és elérhető közelségben van az, amiről a sorsolás pillanatában talán álmodni mertünk csak: a bennmaradás a Nemzetek Ligája legmagasabb divíziójában. Ez minden túlzás nélkül világraszóló eredmény lesz, amennyiben megvalósul.
******
Kimaradók, visszatérők és felvidéki újonc, avagy a magyar válogatott kerete
Marco Rossi szövetségi kapitány több változtatást is eszközölt a válogatott keretében a legutóbbihoz képest. Kimaradt a keretből a súlyos sérüléséből lábadozó két alapember, Nagy Zsolt és Sallai Roland, és ez alkalommal nem kapott meghívót Schön Szabolcs és Sallói Dániel sem. Ezúttal is ott van viszont a keretben a nyáron klubot váltó Styles Callum, a holland élvonalban egyre nagyszerűbb teljesítményt nyújtó Kerkez Milos, a Belgiumban pallérozódó Vancsa Zalán, valamint a Törökországon belül új csapatba igazoló Varga Kevin. Abszolút újonc a Zalaegerszeg tehetséges, fiatal bekkje, a felvidéki származású Mocsi Attila. Szalai Ádám visszavonulása okán minden bizonnyal komolyabb szerepet kap majd az előttünk álló találkozókon a Dél-Koreában is góltermelésbe kezdő Ádám Martin és Nagy Zsolt távolléte okán aligha okozna meglepetést, ha legalábbis csereként szóhoz jutna Kerkez Milos is. A sérült Sallai Rolandot a Philadelphiában brillírozó Gazdag Dániel, vagy az eszéki csapatban kiváló formába lendülő Kleinheisler László helyettesítheti majd.
A keret:
Dibusz Dénes (Ferencvárosi TC), Gulácsi Péter (RB Leipzig – Németország), Szappanos Péter (Budapest Honvéd FC) – kapusok.
Bolla Bendegúz (Grasshoppers – Svájc), Botka Endre (Ferencvárosi TC), Fiola Attila (Mol Fehérvár FC), Kecskés Ákos (LASK – Ausztria), Lang Ádám (Omonia Nicosia – Ciprus), Mocsi Attila (ZTE FC), Willi Orbán (RB Leipzig – Németország), Szalai Attila (Fenerbahçe – Törökország) – hátvédek.
Baráth Péter (DVSC), Kerkez Milos (AZ Alkmaar – Hollandia), Kleinheisler László (NK Osijek – Horvátország), Nagy Ádám (AC Pisa – Olaszország), Nego Loic (Mol Fehérvár FC), Schäfer András (FC Union Berlin – Németország), Styles Callum (Millwall FC – Anglia), Vécsei Bálint (Ferencvárosi TC) – középpályások.
Ádám Martin (Ulszan Hyundai – Dél-Korea), Gazdag Dániel (Philadelphia Union – Egyesült Államok), Szalai Ádám (FC Basel – Svájc), Szoboszlai Dominik (RB Leipzig – Németország), Vancsa Zalán (Lommel SK – Belgium), Varga Kevin (Hatayspor – Törökország) – támadók.
Vezető kép: MTI/Koszticsák Szilárd
Facebook
Twitter
YouTube
RSS