Manapság minden dolognak, eszmének és érzésnek létezik világnapja. Mondhatjuk akár azt is, hogy a naptár minden egyes napja valaminek a világnapja. Május 25. például az eltűnt gyermekeké, ugyanis 1979-ben ezen a napon veszett nyoma New Yorkban a hat éves Etan Patznak. Az ügy akkor olyan nagy sajtónyilvánosságot kapott, hogy új jogszabályokat vezettek be az Amerikai Egyesült Államokban a gyermekek védelmére, valamint elkezdtek új módszereket kidolgozni az eltűnt kiskorúak felkutatására. Ekkor nyomtatták először az eltűnt kicsi arcképét tejesdobozokra, ami napjainkig jól használható felület az eltűnt gyermekek felkutatásához. Etan gyilkosát végül 33 év után kapták el.
Az eltűnt gyerekek világnapjához jelenleg 23 ország csatlakozott, köztük Magyarország is 2011-ben. Ezen a napon az ország több pontján megrendezik az Ezer Lámpás Éjszakája programsorozatot. Ebben az évben a kampányban 13 város vett részt, minden helyszínen jótékonysági koncertekkel, családi és gyerekprogramokkal, valamint bűnmegelőzési tanácsadással hívták fel a figyelmet a csellengés veszélyeire. A Szerencsés Találkozás rovatban ezúttal az Ezer Lámpás Éjszakájáról és a magyarországi gyermekeltűnésekről esik szó.
“Egy megdöbbentő statisztikai adat miatt kezdtem el foglalkozni 2011-ben az eltűnt gyermekek ügyével, ugyanis a kezembe került a 2010-es év mérlege, amely számszerűsítette, hogy abban az évben 10.000 eltűnt fiatalkorút tartanak számon Magyarországon, évente pedig 80-90 tűnik el nyomtalanul. Ez azt jelenti, hogy a hatóságok egy naptári év után sem tudják megmondani, mi az eltűnés oka.” – vágott bele a történetbe a kezdeményezés alapítója, Kárász Róbert, aki hangsúlyozta, hogy a kampány elindítása előtt maga sem gondolta, hogy egy kisebb város lakosságának megfelelő mennyiségű fiatalkorú eltűnését kezelik a hatóságok.
Az 1979-ben eltűn Etan Patz fotói kerültek fel először tejes dobozra, gyilkosát 33 év után fogták el. Fotó: thinkamar.com
Attól még, hogy valaki 10 éve tűnt el, még köztünk élhet
“Az Ezer Lámpás Éjszakájának elindításával egy időben megfogalmazódott bennem az, hogy amerikai mintára meghonosítanám itthon is a tejesdoboz akciót, hisz ilyen nem volt még a környező országokban sem. A beindítás érdekében végiglátogattam az összes tejipari céget, akik kivétel nélkül visszautasítottak azzal az indokkal, hogy a magyar vásárlók nem vennék le ezeket a termékeket az üzletek polcairól, mert megrémítené őket. Ekkor jött az Alföldi Tej Kft. menedzsmentje és vezetése Mélykuti Tiborral az élen, aki egy nap gondolkodás után rábólintott a tervemre, mivel fontosnak érezte ezt az ügyet vele együtt ezt a kampányelemet. Az idő aztán minket igazolt, ugyanis 2011 óta fut ez az kezdeményezés.“- folytatta az ötletgazda.
Aki megveszi ezeket a tejtermékeket, felfedezheti, hogy egy- egy csomagoláson 2006-ban eltűnt fiatal képmása figyel vissza. “Saját döntésem volt az, hogy akár 10 évvel ezelőtt eltűnt személy képmását is elhelyezzük a dobozon. Szerintem az, hogy valakinek egy évtizede veszett el nyomtalanul és még nem került elő, az nem azt jelenti, hogy nem él. Gondoljuk csak Natascha Kampus esetére, aki nyolc év után szökött meg elrablójától, pedig mindenki lemondott már róla. Senkit nem érhet hátrány amiatt, mert sok éve veszett nyoma, minden eltűntet megillet az, hogy az adataikat és fotóikat közzétegyük a dobozokon.”
A csomágolásra kerülő képmások és adatok az ORFK-tól érkeznek. Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
Kárász Róbert szerint a tejesdoboz akció egyrészt segítséget nyújt abban, hogy ezek a gyerekek meglegyenek, másrészt pedig a prevenció fontos része. “Ha az eltűnt fiatalok fotóival ellátott tejesdobozok a családi ebédlőasztalra kerülnek, jó eséllyel indítanak el egy beszélgetést erről a témáról. Amúgy is azt gondolom, hogy a legfontosabb az, hogy beszélgessünk, beszélgessünk, beszélgessünk. Felmérések igazolják, hogy hazánkban egy családban naponta hét percet társalog a szülő a gyermekével, ami valljuk be, nagyon kevés. Ennyi idő alatt lehetetlen egy gyermek gondját- baját megismerni, megoldani. A gondoskodás, a figyelem és a szeretet sok esetben megakadályozhatná azt, hogy a gyerkőcök elszökjenek.“
Évente egy nap nem elég a statisztikák javítására
Az ismert műsorvezető a gyermekeltűnésekre felhívó rendezvények zászlóshajóját, az Ezer Lámpás Éjszakáját hat évvel ezelőtt egy vállalkozó barát támogatásával tudtam megrendezni először, de a tejesdoboz akciónak hála a programnak hamar híre ment, így 2012-ben már hat, 2013-ban pedig már kilenc városban tudták életre hívni. “A résztvevő települések száma évről évre nő, 2016-ban már tizenhárom volt. Abból adódóan, hogy ez egy civil kezdeményezés, nagyon fontos számunkra hogy megtaláljuk azokat a cégeket, amelyek a program mellé állnak szponzorként, mint például a Szerencsejáték Zrt. Az ő segítségükkel valósulhat meg ez a szinkronrendezvény az ország egész területén.”
Az egész napos programok, jótékonysági koncertek mellett az Országos Rendőr-főkapitányságnak minden helyszínen jelen van egy standja, ahol bűnmegelőzési felvilágosításon, interaktív foglalkozáson vehetnek részt az érdeklődők. De a szervezők számos gyermek és ifjúságvédelemmel foglalkozó szervezetet is meghívnak, akiknek komoly szerepe van a prevencióban. “Egy nap nem elég ahhoz, hogy a gyermekeltűnési statisztikákon változtassunk, folyamatosan beszélni kell erről a problémáról, nem csak otthon, hanem az iskolában is. Annál inkább is, mert gyermekeltűnésekre vonatkozó számok évről évre erőteljesen növekszenek. Jelenleg tizenkilencezer a bejelentett esetek száma. Fontos azt hangsúlyozni, hogy ebben a kimutatásban azokkal a személyekkel kapcsolatos bejelentések is szerepelnek, akik egy éven belül többször is megszöknek. A szám emelkedése mögött az is megbújik, hogy a szülök már jóval tudatosabbak eltűnés esetén, ugyanis azt azonnal bejelentik a rendőrségen.”
A megmozdulás azért kapta az Ezer Lámpás Éjszakája nevet, mert 2011-ben nagyjából ezer fiatalról nem tudták a hatóságok, hogy hol van, és hogy mi történt vele. Fotó: ripost.hu
A magyar hozzátartozók stigmaként élik meg gyermekük eltűnését
Ezzel a súlyos statisztikával a világ többi országa is ugyanúgy küzd, nem csak Magyarország. A világsajtóban számos eltűnéses történetet olvashatunk, ilyenkor minden erről a rémisztő jelenségről szól, ám hazánkban kevés kirívó esetről hallunk. “A magyar hozzátartozókra, szülőkre jellemző, hogy a háttérben maradnak, nem vállalják nyilvánosan azt, hogy a gyermekük eltűnt, ugyanis egyfajta stigmaként, szégyenként élik meg. Az Ezer Lámpás Éjszakájának történetében van egy olyan család, akik sokszor vállalják a nyilvános szereplést. Ők Ackerman Dávid szülei, akik minden követ megmozgatnak azért, hogy kiderüljön az, hogy mi történt fiúkkal 2009 június 20-án.”
Kárász Róbert joggal büszke ötletére, ugyanis az európai államok között ez a kis saját fejlesztésű kampány az egyetlen, ami ennyire céltudatosan, nagy közösséget megmozgatva hívja fel a figyelmet erre a borzasztó jelenségre. “Célom az, hogy 2017-ben már tizennégy, tizenöt városban emlékezzünk meg az eltűntekről, valamint szeretnék az Ezer Lámpás Éjszakájából egy nemzetközi kampányt és programot faragni,az Európai Unión belül pedig egyfajta védjeggyé formálni.”
Vezető kép: Mudra László/ Ezer Lámpás Éjszakája FB
Facebook
Twitter
YouTube
RSS