Egy nyílt levél margójára – Engedjünk az UMDSZ kérésének, és támogassuk Ukrajna uniós integrációját?
Ha nem válaszolsz, az is egy válasz. Régi bölcsesség, és újságíróként gyakran kötelező útmutatás is. Valószínűleg a Telex munkatársainak is megvan a véleményük az elszabott budapesti közlekedésről, de nem bolygatják a kérdést. A jobboldalon is meglehet a véleményünk néhány, velünk egy csapatban evező hírportál szakmai minőségéről és a csöcskontentekről, de nem rúgunk beléjük. Mivel viszont nálunk van lehetőség véleménynyilvánításra, vannak kínos kérdések, amikor mégis megszólalunk. Essünk tehát neki egy-két Ukrajnával kapcsolatos felvetésnek, és könnyítsük meg a 444 számára a címadás problematikáját, íme: "A PestiSrácok propagandistája szólt be a kormányzati narratívának", hajrá, srácok, használjátok egészséggel.
Kertész Dávid véleménycikke
Megesett a héten, hogy az UMDSZ vezetői és kárpátaljai magyar politikusok nyílt levélben szólították fel Orbán Viktort, hogy támogassa Ukrajna uniós csatlakozását. Az ügy természetesen azonnal befutotta a balos sajtót, nem is véletlenül, a mi oldalunk viszont kerülte a témát. Ez egy hiba volt. Egyértelműen foglalkozni kellett volna a levéllel, és azzal, hogy milyen kérdéseket vet fel, illetve azzal is, hogy miért nem próbáltunk utánajárni az ügynek.
Ez utóbbira könnyű válaszolni, bár egyesek ebben is inkább mentegetőzést fognak látni. Az üggyel ugyanis foglalkoztunk, vagyis próbáltunk. E sorok írója kárpátaljaiként fontosnak tartotta, hogy minél több információt szerezzen a levél megírásának hátteréről, az esetleges ellenvéleményekről. Ez azonban nem sikerült. Hogy miért nem, az egyelőre talán jobb is, ha nem kerül a nyilvánosság elé. Bízom az olvasók ítélőképességében, és abban, hogy átlátják annyira a magyarság helyzetét Ukrajnában, hogy tudják, miért okosabb, ha valaki nem nyilatkozik.
Felmerül viszont a személyes felelősség kérdése, hiszen kárpátaljai vagyok, a médiában dolgozom, ezért ha az én véleményem nem is fontos, de talán releváns. Ezt pedig korábban is megírhattam volna válaszul. Korábban is akartam, azonban annak, aki Ukrajnával foglalkozik, volt dolga a héten elég, ha csak a frontvonal legutóbbi áttekintésére, esetleg a Kereckén történt gránátos támadásra gondolunk. Véleményem azonban van.
Egy hirtelen, kényszeredetten felvetett, de egyelőre végre nem hajtott intézkedés ugyanis nem írja felül az elmúlt tíz év ukrán gyűlöletpolitikáját.
Igen, Kijev visszavonja a nyelvtörvény magyarokra vonatkozó részét. Legalábbis ezt ígérték. Ahogyan ígérték a kilencvenes évek elején Kárpátalja autonómiáját is. Fogalmazzunk tehát úgy, hogy akkor hisszük el, hogy tényleg végrehajtják az intézkedést, ha látjuk(fogalmazhatnánk durvábban is, van erre egy bizonyos mondás egy orosz tankkal, ami forog, de ezt ismét inkább az olvasók fantáziájára bíznám).
Ukrajna EU-s integrációját tehát csak akkor támogathatjuk, ha láthatóan visszaállították az elvett kisebbségi jogokat. Amíg erre csak ígéretek vannak, addig mi is csak ígérhetünk. Meglátjuk, ki a szavatartóbb. Vannak itt azonban más kérdések is. Gazdasági problémák, amiket keleti szomszédunk felvétele jelentene nemcsak ránk, de az összes többi tagállamra nézve. Igaz, esetünkben ez nem sokat jelent, hiszen amióta Brüsszel lenyúlta a nekünk járó pénzeket, így is nettó befizetői vagyunk az EU-nak.
Mindez az én véleményem. Hála Istennek, nem vagyok politikus, csak újságíró, kárpátaljai magyar, s mint ilyen, sértett. Sértettségemet pedig az táplálja, hogy el kellett menekülnöm otthonról, hogy elkerülhessem a kényszersorozást, és hogy Kijev azt is megtiltaná, hogy az utcán használjam az anyanyelvemet, ha egyszer hazamehetek. Ja, hogy most azt mondják, ez már inkább még sincs így? Hiszem ha orosz tank forog... szóval majd ha látom.
Kényesebb téma. Orbán Viktor nem vétózott. Vagyis tulajdonképpen igen, hiszen mivel a nemzeti parlamentek dönthetnek majd Ukrajna uniós csatlakozásának ügyében, a lehetőség továbbra is kezünkben van. Értem a logikát, hiszen így időt és életet nyertünk, hogy nyomást helyezzünk Brüsszelre a kifizetések kapcsán. Ez volt a logikus döntés. Azonban, talán egy kicsit minden jobboldali embert megütött a trükk végrehajtása. Nem ezt vártuk. Ez a dolog érzelmi része. Forradalmár nemzet vagyunk, és jobban örültünk volna egy kardcsörtetős asztalra ba... csapós vétónak. Ez tény.
Ilyen az, amikor egy kérdésben ésszel és szívvel gondolkozunk egyszerre. Logikus döntés született, ami hosszútávon jobb eredményekkel kecsegtet; a miniszterelnök bebizonyította, hogy jó játékos. De mi, kurucok annyi pofont kaptunk már az utóbbi években, és annyiszor csalódtunk a nyugati barátainkban, hogy néha mi is felképelnénk már őket.
Fotó: Kárpátalja.ma
