Az ukránok háborúnyerési esélyeiről értekezik a svájci Neue Zürcher Zeitung bécsi tudósítója szombaton megjelent cikkében, amit a Mandiner szemlézett. Mint Ivo Mijnssen írja, Ukrajna a jelen erőforrásaival nem tudja visszafoglalni az oroszok által megszállt területeit, de nem áll rosszul a frontokon, a legnagyobb veszélyt nem saját hadseregének kifulladása, mint inkább a Nyugat esetlegesen megrendülő támogatása jelenti számára.
A szerző szerint az ukránok saját nemzetük fennmaradásáért küzdenek, míg az oroszok a presztízsért, a háború megnyeréséért, és ezért nem kímélnek sem embert, sem hadianyagot. Ebben az ukránok számára nehéz helyzetben az újságíró szerint
az lehet a legfontosabb, hogy a vágyálmok helyett végre reális háborús célokat tűzzenek ki maguk elé.
Ennek egyik első lépése, ha keserűen belátják, az elfoglalt területekről az oroszokat sokáig nem tudják majd visszaszorítani – a 2023-as ukrán ellentámadás összeomlása már előre jelezte, hogy ez egy vágyálom. A kudarc egyik oka a nyugati támogatás késése volt: az amerikai kongresszusban a republikánusok hónapokig akadályozták az új fegyverszállítmányok megszavazását, míg az európaiak hezitáltak, nem volt meg az egységes politikai akarat, sok volt a bürokrácia, és az európai fegyveripar sem bírta az igényeket.
Eközben Putyin mindent egy lapra tett fel, a gazdaságot teljesen a háborús céloknak rendelte alá, és folytatja a felmorzsoló taktikát. Bár becslések szerint a halottjaik és sebesültjeik száma már megközelítheti a félmilliót, ezen emberek többsége a végtelen hátországból vagy a börtönökből származik, Moszkvában zajlik a normális élet.
A különleges erõk Donbasz zászlóaljának képén ukrán katonák egy ukrán mérnökök és önkéntesek által Grad típusúból átalakított Partizan rakéta-sorozatvetõvel készülnek lõni az orosz állásokat a kelet-ukrajnai Donyecki területen fekvõ Csasziv Jar közelében húzódó fronton 2024. július 17-én. A kisteherautó platójára erõsített Partizanhoz a Grad BM-21 rakétáit használják. MTI/EPA/A különleges erõk Donbasz zászlóalja
A háborús fáradtság tehát Ukrajnában és a Nyugaton érződik: az ukránok elvesztették hitüket a teljes győzelemben, és igazságtalannak érzik a toborzási rendszert, így a harci morál csökken. Ennek ellenére az oroszok a túlerő birtokában sem tudtak átütő eredményeket elérni a frontokon, egyre gyengébben kiképzett és felszerelt alakulatokat küldenek a harcba, az ukrán hadsereg pedig az érkező F-16-os vadászrepülőgépek és a nyugati tüzérségi lőszerek birtokában stabilizálhatja a frontszakaszokat – ez lenne a szerző szerint a részleges győzelem, amely végre egy reális cél lehetne.
Ivo Mijnssen úgy látja, hogy Zelenszkij elnök kivár, mert nem tudhatja, milyen hosszan számíthat a nyugati országok támogatására, ezért egyszerre beszél a régi ukrán határok visszaállításáról, de már egyes területek elengedéséről és az oroszokkal való tárgyalásokról is. „Az, hogy Ukrajnában a háborús kimerültség vagy a folytatni akarás kerekedik felül, nagymértékben a Nyugat hozzáállásán múlik” – írja a cikk szerzője, hozzátéve, hogy
Európa már nem tud kibújni a felelősség alól, sorsa összekapcsolódott Ukrajnáéval,
Kijev veresége óriási geopolitikai csapást jelentene számára, ráadásul – mivel Putyin világossá tette, hogy Kelet-Európát saját érdekszférájának tekinti –,Ukrajna elbukása Európa békéjét veszélyeztetné.
Forrás: Mandiner; Fotó: Az ukrán nemzeti gárda 15. zászlóaljának katonái Penguin amerikai felderítő drón indítására készülnek a délkelet-ukrajnai Zaporizzsjai területen húzódó orosz front közelében 2024. július 29-én. MTI/AP/Andrij Andrijenko
Facebook
Twitter
YouTube
RSS