Orbán azt képzelte, a CSOK szándékos túlbonyolításával megakadályozza majd, hogy az MSZP országos népszerűségnek örvendő elnöke fölvehesse a neki alanyi jogon járó CSOK-ot. A kormányfő tévedett. Tóth Bertalan éles elméjével föltörte a NER trezorjait, s ma már közpénz-húszezresekkel zuhanyzik, állami tízezresekkel tölti meg vánkosát vadonatúj palotájában. Óriási fityisz ez a rezsimnek, amelybe a diktátor mindenképpen belebukik majd, legkésőbb 2011-ben.
A Családi Otthonteremtési Kedvezmény (CSOK) zavaros és átláthatatlan, mert nem tudjuk, hogy mikor és milyen feltételekkel lehet igénybe venni”
– háborodott föl az MSZP elnöke, bizonyos Tóth Bertalan. Bár nem a napokban kélt e fölhorgadás, hanem jóval elébb, 2016 januárjában, attól még érdekes a dolog. Sőt, leginkább attól érdekes. Az időpontja miatt. Akkor még – öt esztendeje – föl volt ingerlődve Bertalan, s belekiáltotta fájásait a végtelen és kegyetlen magyari pusztába. Hogy így zavaros a CSOK, meg úgy. Hogy nem tudni, mikor és milyen feltételekkel lehet azt igénybe venni. Magyar emberek százezrei, milliói állnak tanácstalanul az út mentén, s nem bírnak hozzáférni a CSOK-hoz. Mert Orbán nyilván úgy alkotta meg az egészet, hogy senki se férhessen hozzá, csak ő meg a Varga Judit…
Ebből kifolyólag történt, hogy ő, fönt említett Bertalan meg sem szavazta azt a parlamentben. Még mit nem! Hisz nem is lehet fölvenni, átverés az egész. A NER trükkje!
Teltek a hónapok, múltak az évek, s immár büszkén jelenthetem: az MSZP elnökének öt esztendő megfeszített munkájával, vért verejtékező szellemi küzdelmével sikerült úrrá lennie a káoszon, megfejtenie a megfejthetetlent, lelepleznie a CSOK nevű titkos összeesküvést. Ennek örömére, mindezt megkoronázandó ő maga is fölvette a tízmilliós állami támogatást. Tádáám!
- CSOK-ot igényelni? Kérem szépen: a Hodge-sejtés megoldása ehhez képest kétperces ujjgyakorlat…
Minden bizonnyal az MSZP teljes szürkeállománya (mínusz Bangóné) azon törpölt öt évig, miként és hogyan hívhatná le Pártelnök Úr a CSOK-ot kedves családja épülésére. Először különböző rigmusokkal („Gyere ide!”), próbálták lehívni a CSOK-ot, de úgy nem jött. Könyvtárakat túrtak föl, kódexeket nyálaztak végig, egyiptomi papiruszokkal zizegtek – semmi. Már majdnem föladták a tipródást, mikor Hochbüchler Terézia az alagsori iktatóból megsúgta Elnök Úrnak, hogy be kéne fáradnia egy kormányablakhoz, hátha úgy sikerül. S úgy végre sikerült.
- S lőn nagy boldogság pártszerte. Tóthék aznap NER-es húszezresekkel fürödtek, állami tízezresekkel itatták fel örömkönnyeiket. Hívei vállukra emelték Bertalant, s ráaggatták az „Agyafúrt” becenevet. Aztán „lakmározának bárányt és lajhárt és málét, sós ringlit babbal és orángutánt és zsenge gyökereket és gyönge szekereket”.
Mikor így kiünnepelték magukat, már egyikük sem gondolt azzal, hogy a CSOK csupán a gazdagoknak jó. Nem firtatták többé, hogy a pórnépnek mily nehéz hozzájutnia. Azt sem hirdették immár fennen, hogy Bertalan úr „nem”-et nyomott a parlamentben, majd mégis ott tolongott az állami trezornál. Nem téma ma már szocialista pártberkekben, hogy rossz ötletnek, a diktátor átverésének nevezték évekig az egészet. Spongyát rá!
Facebook
Twitter
YouTube
RSS