Ellenzéki erőfitogtatás

Gyurcsányék mindenkinél szociáldemokratábbak, a Párbeszéd zöldebb az LMP-nél, a Jobbik pedig igazi konzervatív – nem úgy, mint a csúnya, gonosz, populista Fidesz! Fölényeskedés, nagyzolás és kivagyiság. Teljesítmény nélküli nagyképűsködés és handabandázás – ezt látjuk és halljuk az ellenzéki oldalon. Mivel az EP-választáson külön indulnak, így érthető, hogy meg akarják magukat különböztetni a másiktól. De ránézve a közvélemény-kutatásokra és a hónapok óta tartó totojázásra, jogosan merül fel a kérdés: mire föl került elő ismét az a bizonyos nagy mellény?

A balliberális oldalhoz sorolt ellenzék, kiegészítve az identitásnélküli Momentummal és a „konzervatív fordulatra” készülő Jobbikkal, összességében rosszabb állapotban és nehezebb helyzetben van, mint két évvel ezelőtt, amikor a totális összefogásban megállapodtak. A megújulás elmaradt, releváns mondanivaló nincs, a Demokratikus Koalíció kivételével pedig minden párt szervezeti és vezetési válságban szenved.

Kitapintható az általános tanácstalanság, de a közvélemény-kutatások is azt támasztják alá, hogy egyre csak fogyatkoznak. Sőt, a magunk mögött hagyott dekonjunktúrából, illetve a magas infláció okozta nehézségekből sem tudtak erősödni. Ahogy az álcivil tüntetésekre való rátelepedésből sem profitáltak. Mindez azért, mert a választópolgárok – teljesen jogosan – nem hitték el, hogy ez az egymással is veszekedő, több választást is elbukó, zavaros identitású társaság sikeresebben irányítaná az országot és jobban kezelné a válságot, mint a politikai stabilitást mutató, illetve határozottan cselekvő kormány.

Lehet egyetérteni és lehet kritizálni, sőt, szidni is szabad az Orbán-kormány válságkezelési módszereit, de azt nem lehet vitatni, hogy a süketelő ellenzékkel szemben volt és van is elképzelés arra nézve, hogy miként jut előbbre az ország. Ezt nevezik leegyszerűsítve kormányzóképességnek. Ez az, ami bármilyen fantáziadús öndefiníció ellenére nincs meg az ellenzéki oldalon.

És mit látunk mindezek ellenére? Pótcselekvést, címkézést és versengést. Gyurcsány a szocialistákkal vitázik azon, hogy ki a valódi szociáldemokrata – mintha bárki is elhinné ezt neki! Az LMP ugyan lokális, a Párbeszéd pedig globális zöldpolitikát hirdet, de az előbbi kicsi, az utóbbi pedig nem is létezik, mégis ismét összevesznek egymással. (Az LMP mindenesetre közelebb áll a valósághoz.)

Aztán jön Gyöngyösi Márton, aki a nemzeti identitását már rég elvesztett Jobbik vezetőjeként – a Fidesszel szemben álló – „igazi konzervatív” pártként határozza meg a történelmi mélypontra került pártmaradványát. Végül a Momentum is keresi, bár egyelőre nem találja az öndefinícióját, így csupán a nyugati progresszív politikai mintákat ismételgeti papagáj módjára, illetve a Karmelita előtti kordonnál bohóckodik. Úgy tesz, mintha lenne mondanivalója, de nincs.

Valójában minden öndefiníció hiteltelen. A Demokratikus Koalíció sosem volt szociáldemokrata. Amikor Gyurcsány elvtársaival kormányon volt, akkor ugyan szóban az úgynevezett „harmadik utas” szociáldemokráciát hirdették (szolgai módon másolva Tony Blair és Gerhard Schröder retorikáját), de valójában egy kapkodó neoliberális politikát csináltak, ha éppen nem sodródtak tehetetlenül a politikai és gazdasági válság felé. Most meg kitalálták magukról, hogy szociáldemokraták, sőt, jobban azok, mint az MSZP.

De honnan került elő a szociáldemokrácia, mint politikai termék?

Gyurcsányék azt vették észre, hogy a társadalom jobbra tolódott, a liberális jelző szitokszóvá vált, baloldalinak lenni pedig nem éppen trendi. Így bedobták a szociálisan érzékeny szociáldemokrata öndefiníciót, ami – valljuk meg őszintén – különösen hiteltelen a Gyurcsány–Dobrev házaspár részéről. No meg az Apró-villából.

De talán a Jobbik hiteltelensége még szembetűnőbb! Mert mitől is lenne konzervatív ez a számtalan pálforduláson keresztülment, nemzeti identitását elvesztő párt? Ha az elmúlt két évet nézzük, akkor nem „csupán” összefogtak az utódpárttal és Gyurcsány Ferenccel (előbbivel leköpve az alapítónyilatkozatukat, utóbbival szembeköpve a támogatóikat), hanem mondanivalójukat tekintve is beolvadtak a balliberális világba. Európai uniós minimálbér, az euró bevezetése, csatlakozás az Európai Ügyészséghez – követelték a Jobbik vezetői Gyurcsány Ferencékkel együtt a választások napjáig. Gyöngyösi Márton pedig rendre Cseh Katalinnal együtt szavazott a magyar érdekek ellen az uniós parlamentben, beleértve a nekünk járó befagyasztott pénzügyi forrásokat és a bevándorláspárti politikát.

De mi történik a Momentummal?

Az világosan látszik, hogy sem a helyüket, sem pedig a hangjukat nem találják. Aki pedig önmagát sem érti, az miként fogja nekünk elmondani, hogy mit gondol a körülöttünk lévő világról. Ezen pedig Donáth Anna (mű)balhéja sem segít. Hadüzenet Gyurcsánynak? Ugyan! A Momentum csak ugyanolyan hiteltelen erőfitogtatással igyekszik megjelenni a nyilvánosság színpadán, mint a többi törpepárt.

Apropó, valami még hiányzik! Hol vannak a nyugaton egyre elfogadottabb és divatosabb szélsőbalos politikai csoportok? Ja, hogy Jámbor Andrásék már színre léptek? Lehet, hogy így szép lassan ez is ki lesz pipálva. Felsorakoznak majd 2024-re egymás mögött a legyőzöttek. A megújulásra képtelen gyámoltalanok. A mamlaszok. A zombipártok.

Roncsderbi lesz ez a javából!