Elmaradt a második csoda a portugálok ellen, simán kikaptunk Lisszabonban

Guzmics, Kleinheisler és Fiola is hiányzott a legerősebbnek tekinthető kezdőcsapatból – legalábbis ami az Európa-bajnokság legjobb magyarjait illeti –, de mégsem emiatt aggódtunk elsősorban. A magyar válogatott története során sohasem nyert még a portugál nemzeti csapat ellen, s ha belegondolunk abba, hogy ez még Puskás Ferencéknek (1956 – 2:2) és Albert Flóriánéknak sem sikerült (1966 – 1:3), akkor okkal remeghetett a gyomrunk. Igaz, bár Puskás és Albert szintű futballzsenijeink már rég nincsenek, egy döntetlenre Franciaországban is jók voltunk, sőt, ha Elek egy kicsit jobban céloz, még az is elképzelhető, hogy semmi sem lett volna a portugál Eb-győzelemből. Ezen a vb-selejtezőn viszont a magyar válogatott az Eb-vel ellentétben védekezésre rendezkedett be, ami egy ilyen minőségű és stílusú ellenfél ellen nem bizonyult jó döntésnek.

Öt védővel álltunk ki, ezzel is nyomatékosítva, hogy mi is a portugálokat tartjuk a meccs esélyesének, és nem olyan találkozóra készülünk, amilyen az Eb-n volt, ehhez képest rendesen nekilátott a munkának a magyar válogatott, és uralta az első perceket. Dinamikusan játszottunk, éles, gyors passzokkal építettük a játékunkat, többet birtokoltuk a labdát, az ellenfél kapuja előtt viszont látványos létszámhiánnyal küszködtünk. Szalai bátran belement a párharcokba labdával, több jó cselt is megcsinált a védők között az első félidőben, de mire a második hullámmal felért hozzá Gyurcsó, Dzsudzsák és Gera, már rendszerint késő volt, legyűrte őt a portugál védők nyomasztó túlereje. Az első öt perc után átvették a kezdeményezést a portugálok, egyre jobban belelendültek a kombinatív támadásba, és elkezdett érni a gól azzal, ahogy szűkítették a teret, elsősorban a bal oldalon, Quaresma által. A 22. percben Ronaldo teljesen egyedül fejelhetett kapura egy beadásból olyan szögből, ahonnan nem nagyon szokott hibázni, de szerencsére melléfejelte. Mi egyszer értünk fel úgy igazán az ellenfél kapuja elé, Korhut akár lőhetett is volna, de inkább magasan a kapu elé ívelte, Szalai pedig az ötösről, lesz ami lesz alapon belebikázott, de messze fölé ment. A félidő felénél ismét jó időszakot kaptunk el, a meccs elejére emlékeztetett a játékunk, de a portugálok a legrosszabbkor villantak meg, a szokásos bal oldali elfutás után középre érkező labdát az üresen hagyott Silva lőtte közelről a kapunkba. Nagyon visszavetett minket a bekapott gól, a bizonytalankodó védelmünket pedig öt perccel később Ronaldo mattolta egy tűpontos távoli lövéssel a rövid alsóba.

Ronaldót nem tudtuk tartani. (fotó: MTI / Illyés Tibor)

A második félidőre nem nagyon volt más választása Bernd Storcknak, mint támadóbb felfogású csapatot kiküldeni a pályára, amit a Lang helyére beállított Lovrencsics révén oldott meg. A játék képe azonban ettől sem alakult át, a legfőbb változást az jelentette, hogy a portugálok fokozatosan lejjebb adták az iramot. Ezzel párhuzamosan elkezdtek cicázni, többször meghaltak a szépségben, mi pedig a kétgólos hátrányban kedvetlenül, elérhetőnek látszó cél nélkül játszottunk, és a kapura továbbra sem voltunk veszélyesek. A 65. percben megint Ronaldo mutatta be a tudását, amikor keményen a hosszú sarokba lőtt egy szabadrúgást a tizenhatos sarkáról – ezzel végképp eldőlt. A hátralévő idő is egyértelmű portugál fölénnyel telt, a magyar csapat részéről előbb Bese Barnabás veszélyeztetett a szólója végén, de kevéssel fölé lőtt, majd a 89. percben nyílt valós lehetőségünk a becsületgólra. Ekkor Lovrencsicset indították a jobb oldalon, ő középre adott, Szalai pedig lekészítette a második hullámban védő nélkül érkező Pintérnek, de ő 14-15 méterről fölé belsőzte a labdát.

A magyar csapat nem tudott olyan meglepetést előhúzni a tarsolyából, mint az Európa-bajnokságon, a portugálok pedig jóval magabiztosabbnak mutatkoztak, mint tavaly nyáron Lyonban. Mindvégig kézben tartva a meccset, simán nyertek, mi pedig innentől fogva nem hibázhatunk – sem Svájcban, sem a portugálok elleni visszavágón –, ha nem akarjuk elengedni a világbajnokságról szőtt álmokat.

PORTUGÁLIA–MAGYARORSZÁG 3:0 (2:0)
Lisszabon, Estádio da Luz, 57 816 néző, v.: Szymon Marciniak (lengyel)
gólszerzők: Silva (32.), Ronaldo (38., 65.)
sárga lap: Dzsudzsák (61.), Gera (76.), Kádár (83.)

PORTUGÁLIA: Rui Patrício – Cédric, Pepe, Fonte, Guerreiro – Mário (Moutinho, 83.), W. Carvalho, A. Gomes (Pizzi, 86.) – Quaresma, A. Silva (B. Silva, 67.), C. Ronaldo
MAGYARORSZÁG: Gulácsi – Bese, Kádár, Vinícius, Lang (Lovrencsics, a szünetben), Korhut – Dzsudzsák, Nagy Á., Gera (Pintér, 86.), Gyurcsó (Kalmár, 69.) – Szalai