A közelgő orosz invázióról

Némely lelkesült haladó értelmiségi odáig ment a Trump győzelme feletti borongásban és borzongatásban, hogy nyomban kártyát vetett és megjósolta nekünk a közelgő világvégét, ami természetesen Putyin képében fog eljönni. Már nincs ki megállítsa, Clinton volt az utolsó végvárunk – potyogtak a könnyek. Figyelmezzünk szavaikra és kezdjünk el tartós élelmiszert felhalmozni?

Urbánus legendák szerint a republikánusok mögött a fegyverlobbi áll és az összes háború azért tört és tör ki világszerte, mert el kell puffogtatni a felhalmozott lőszerkészleteket. Értsd, olvassa egyik oldalról Borisz, a másik oldalról John Sanchez őrmester a fegyvereken a lejárati dátumot, majd első ijedségükben megtámadnak valakit. Ha ebben érezzük a logikát, akkor a demokraták mögött nyilván a konzervgyárak és a bunkerépítő ipar állnak. Más oka nemigen lehet a maja világvége-kultuszt oly megkapóan megidéző búsongásuknak.

Arra az igen kézenfekvő kérdésre, hogy Putyin miért is támadná meg Európát, nem sűrűn kaphatunk érdemi választ. A mindig felkészült haladó értelmiség válaszai erre a „mert”, a „csak”, a „miért ne” és a „te hülye fasiszta” között szóródnak, néha egyszerre is bevetik őket, hogy összezavarjanak. Ha ez a magunkfajta köcsög konzikat nem elégíti ki, akkor kénytelenek leszünk magunk megkeresni a választ.

Szóval miért is támadná meg Európát Putyin?

Az első megfejtésünk az lehet, hogy Oroszország pici, miközben rengetegen lakják, tehát mindenképpen növelni kell a területét, hisz szegény oroszok már egymás fején állnak, és a felső szinttől az alsó szint lakóit nem éri a nap. Ezt sajnos el kell vetnünk, ha leolvasunk a térképről néhány adatot, Oroszország rohadt nagy és alig-alig lakják.

Második megoldásunk az volna, hogy Oroszország szűkölködik a nyersanyagokban és mindenképpen szenet, olajat kell szerezniük. Oké, lapozzunk, ez se nyert.

Tehát racionális oka nem nagyon lehet, nézzünk körül az irracionalitás környékén! Az oroszok még a legsötétebb, legnyomorúságosabb sztálinizmus idején is reálpolitikát folytattak, de tételezzük fel, hogy pont Putyin alatt bolondultak meg mind egy szálig.

Tehát, elöntötte őket a nacionalizmus és „mindent vissza” alapon megtámadják a balti államokat, ez már csak percek kérdése – szólnak a figyelmeztetések. Nos valóban, a baltikumban rengeteg orosz él. Ellenben az ott élő oroszok nem akarnak Oroszországban élni. Nekik jobb Európa és – most jön a meglepetés – az oroszok sem bánják, ha van egy meghatározó orosz népesség Európában. Ukrajna teljesen más történet, gyakorlatilag semmilyen párhuzam nem vonható meg a Baltikummal. Krím és Kelet-Ukrajna orosz vidék, mindig is az volt. Nyugat-Ukrajna, a Baltikum pedig átmenetileg volt csak orosz. A legvérmesebb orosz nacionalistáknak se kell.

De mégis a legfőbb ok, hogy az oroszok sosem fognak Európára támadni, ez nem más, mint hogy úgy vernénk ki innen őket, mint a macskát szarni. (Putyinisták és az oroszok meggyőződéses hívei, rajongói ne is olvassák tovább, a rettenetes valóság következik.)

Oroszország ugyanis – a NATO-hoz mérten – gyenge. Mind lélekszámban, mind területben elmarad mögött, bármikor a történelem során erre kalandoztak, mindig szövetségben volt velük fél Európa. Az utolsó olyan esemény, amikor az oroszok a teljes Európával szemben próbálták érvényesíteni akaratukat, súlyos pofonfa-rázáshoz vezetett, pedig ott Európa csak egy kis legyintést intézett feléjük. Egy gyengéd csicskalángost. Ez volt ugye a Krimi háború, ami Oroszország megalázkodásával, befolyási övezetének visszaszorulásával zárult.

Azóta a helyzet – Oroszország szempontjából – csak rosszabb lett. A stagnáló Oszmán Birodalom helyett egy erős, NATO-tag Törökország van délen, Nyugatra mindenki egy katonai szövetség tagja, nincsenek se különutas britek, se különutas franciák, de még egy fránya porosz-orosz barátkozás sincs. És mögöttük meg ott van a világ legerősebb hadseregével bíró Egyesült Államok.

Ez lakosságban közel tízszeres, katonai erőben még durvább fölény.

Nem véletlen, hogy Oroszország néhány kliensháborúban és az ócska, sokszor nevetséges, de legdurvább esetben is csak zavaró dezinformációs hadviselésben próbálja meg csak visszaszerezni a férfiasságát. Hogy végre komolyan vegyék őt, és hagyják békén. Mert ez a legtöbb, amit remélnek. Hogy komolyan vesszük őket. És pont itt kezdődnek a bajok, komolyan vesszük az orosz fenyegetést, miközben nem az.

Mi inkább abban reménykedhetünk, hogy Trump megválasztásával – bármennyire is hihetetlen, hogy egy ilyen figurába helyezzük a hitünket – visszatérünk mi is a reálpolitikához. Tehát az oroszokkal való árnyékkardozás helyett valódi rendteremtések következnek a Közel-Keleten és Afrikában. Mert sajnos a harmadik világ nem sokat változott az elmúlt kétszáz évben, mindig kell egy-két intervenciós hadosztály nekik…