Tessék mondani, baszni azért még szabad?

Mivel meggyőződéses szexista volnék, ezért azt az ellentétet, miszerint a nők egyszerre szeretik különböző haladó portálokon világgá kürtölni afelett érzett fájdalmukat, miszerint „hol vannak az igazi férfiak?”, hogy aztán ugyanezeket az igazi férfiakat jól feljelentsék, mivel „ajánlatot tettek nekik”, azzal oldottam fel magamban, hogy hát az igent tisztelt gyengébbik nem megint nem tudja eldönteni, mit akar. Nyilván kellene melléjük egy férfi, aki két feljelentés között megfogná a megfelelően manikűrözött, ápolt kis kezecskéjüket és segítene ebben (is) eligazodni. Sajnos azonban a valóság sokkal kevésbé vicces.

Megboldogult ifjúkoromban, hálisten’, a haladó nemzetközösség még sokkal kevésbé állt kreatívan a férfi-nő viszonyrendszerhez, a 20 évvel ezelőtti liberálisok még, példának okáért, szerettek baszni is. Mondjuk akkor se tudtak, de nem fordulhatott volna elő az az abszurd helyzet, amikor a Pussy Riot nevű femnáci formátum egyik hölgytagjának ösztönei kielégítése végett a haladás legnagyobb ellenségéhez, egy náci motoros brigád hímjéhez kell fordulnia szerelemért

Részemről, ha most élném hormonkorszakom fénykorát, bizony egy-egy este alatt könnyedén összehoznék 800-900 évnyi tényállást. No nem azért, mert életemben valaha is erőszakoskodtam volna női személyekkel, pusztán az ún. ajánlattétel (kőkóla?) bűne miatt, ami az elnyomó patriarchátus olyan fegyvere, amivel ugyan soha senkit nem sértettek meg az áldozatok közül, annál többet az irigy szemlélők közül, akik közül később kikerültek a különböző anyagi javakkal és politikai befolyással jól kitömött NGO-k vezetői.

Hiába, mióta az emberszabásúak olvasztják a jégtáblákat a kilélegzett széndioxiddal, azóta minden a baszásról szól. És egyúttal – mert ahol proton van ott elektron is – a nem baszásról.

Eszmetörténeti alapozó következik, visszamegyünk az időben egészen a Nagy Francia Diákforradalomig.

Ha nincsenek a korban megszokott, nemileg szegregált kollégiumok mellett magánkollégiumok, ahol a gazdagabb gyerekek a tétlen szemlélődő és méltán felháborodó többséggel szemben, koedukálódva könnyedén koituszhoz jutottak, akkor nincs ’68-as lázadás se. Ez még valamennyire érthető, hiszen senki ne álljon az ember és a dugás közé.

A görögök szerint hajózni márpedig kell, a modern ember meg hajózás nélkül még valahogy elvan, de baszás nélkül nem.

Szóval kitört ’68, és vele együtt jöttek a különböző öregebb, satnyább, undorítóbb, de azért fiatal egyetemista lányokat szívesen kúrogató weinstein professzorok a társadalomtudományi tanszékek mélyéről, és ebből lett a neo-illetve kultúrmarxizmus, ami meg éppen felfalja gyermekeit. Ha csak egymás között intéznék ezt a felfalást, az nem volna különösebben zavaró, hiszen kit zavar, ha a liberálisok nem szaporodnak. Baj az, hogy a biológiai helyett felfedezték a szűznemzés testrabló módozatát, a saját kis gusztustalan dogma-lárváikat bejuttatják az ártatlan gazdatestekbe, és egyúttal ezt elnevezték egyetemi oktatásnak.

A sokadik generáció az ellen lép fel, amiért kitört a forradalom. A szabad csajozás és a szabad baszás ellen.

És persze a hatalmi helyzetből elkövetett baszás ellen, aminek előfordulási gyakorisága Hollywood után a különböző haladó tanszékek környékén a legmagasabb, következésképpen viszonylag furcsa felbujtóként parókát húzni és morálteológusként ítélkezni.

Eltelt egy fél évszázad, és eljutottunk addig a forradalmi gondolatig, hogy TE NE basszál! Sőt, ne is akarj, mert akkor gondolatban vétkezel, és a legtöbb, amit férfiként a világbékéért és a haladásért tehetünk, az önmagunk kasztrálása.

Viszont van egy kis baj. Nagyon jól tudjuk, hogy hozzávetőleg minden ezer férfira jut egy darab seggfej – egy olyan embrió, aki hullarészegen nem az okostelefonját simogatva próbál buszt varázsolni magának, hanem nekiáll nőkkel verekedni és férfiakat kirabolni… illetve fordítva. Ilyenkor minden nőnek kellemes (és elvárt) meglepetés, ha akad mellettük egy nem kasztrált férfi, aki a jutalmazási szertartás ígérete nélkül is belekalapálja az aszfaltba a faszkupakot. Vagy legalábbis megvereti magát – ha már eddig is magamról beszéltem...

Hölgyeim! Remélem, miután lecsillapodik a mostani tömeges nőihisztéria, képesek lesznek racionális döntésre jutni. Vagyis megkérni a férfit rá...