Miért lesz valaki kommunista a XXI. században?
Azt hittük, hogy a XX. század betegsége volt, és már legyűrtük ezt a szörnyű kórt, de sajnos manapság mintha új erőre kapott volna.
Mi lehet ennek oka? A holdkóros oltásellenesek? Esetleg Románia közelsége? Mielőtt vádaskodni kezdünk, vizsgáljuk meg tudományos alapossággal a kérdést: melyek lehetnek az okai ennek a szörnyű, de szerencsére gyógyítható, de legalábbis tünetileg kezelhető vörös ragyának.
Családi indíttatás
Erre a legolcsóbb hivatkozni, hiszen kinek a családjában ne lenne egyenruháját mai napig kefélgető munkásőr vagy félhülye tanácselnök. A kétéves képzésben ontott rendőrdoktorok országában tele vagyunk ilyen oldalági rokonokkal. A mai kommunisták persze a legkülönfélébb humbug mesékkel állnak elő, a szerencsétlen, gyermekét egyedül nevelő szocmunkás anyukától, aki nem is a maga, hanem a mások nyomora ellen harcolt, egészen a jóságos magyartanár édesapáig, aki utolsó csepp véréig tanított cigánygyerekeket helyesen írni. Ezek az elképesztően megindító, igazán eNberi történetek általában persze nem igazak, és csak annyi a valóság belőlük, hogy egyes belpesti torzonborz alakok már a hétévés gyermeküket is Marx meséivel próbálták meg álomba ringatni. Aztán múlt az idő, és a felcseperedő kamaszgyerek akkora marxista lett, hogy direkt azért jelentkezett orosz-esztétika szakra az ELTE-re, hogy eredetiben olvashassa Marxot. Nyilván ott tudta meg szegény, hogy Marx nem orosz volt, és németül írt. :(
A legsúlyosabb tünet persze az, amikor valaki egészséges jobbos férfi felmenői iránti lázadásból válik igazi kommunistává, de szerencsére pont ennek az ellenkezőjére jóval több a pozitív ellentétes példa.
Test-lelki gyengeség
Bizonyára ismert tény, de a legtöbb ilyen kommunista csak azért nem ácsorgott a tornasor végén gyermekkorában, mert a szigorú gyermekorvosi tiltás miatt még ilyenfajta fizikai megterheléstől is eltiltották nyamvadt kis testüket. Ezek a mindig mindenben mélyen tudományhívő, végletekig ateista óriáskoponyák ilyenkor valahogy mégsem a tudomány azon tézisét kezdik el vakhittel vallani, hogy versenyképtelen testecskéjükből az evolúció szent tana értelmében rengeteg szorgalommal, kitartással és munkával jobbat, szebbet és erősebbet építsenek, vagy esetleg ennek hiányában elhulljanak. Nem, dehogyis! Érdekes alternatív világot teremtenek, amelyben a testi erő szinte megvetendő, és az számít a közösség alfahímjének, aki minél viseltesebb pulóverben tud bemenni az ATV-be bölcselkedni a kormány ismételt vörösvonal-átlépésének végzetes következményeiről. Biztos önmagában is szar érzés lehet nekik nézni egy olyan férfit, aki éppen az otthoni házikönyvtáruk súlyával nyom fekve, de a testi visszamaradottságuk természetesen ilyenkor is kéz a kézben jár (mert olyan lábaik vannak, hogy azokon másképp nem lehet) a lelkivel is, hiszen mindent és mindenkit gyűlölnek, aki kicsit is erősebb náluk. Gyűlölik továbbá nemcsak csinálni, de nézni is, amikor szép, fehér, egészséges, náluk erősebb és ügyesebb heteroszexuális emberek sportolnak, és dicsőséget szereznek vele a Magyar Hazának. Különösen gyűlölik tovább dr Miniszterelnök Úr kedvenc sportját, a labdarúgást. Talán, mert mindig őket választották utoljára a belpesti iskolaudvaron. Még kapusnak is csak úgy voltak jók, hogy a fejberúgásuk két gólnak számított az egészséges gyerekek versenyében.
Túl sok a jóból
Feltűnt már, mennyi kurátor, színházcsináló meg divattervező van újabban köztük? Nyilván a havi fél millás ösztöndíjaik az általuk megalapított mozgásszínház működtetésére meg a 7500 forintért értékesített pólók idővel jelentkezni fognak különféle pótcselekvések tüneteiként. Ilyen például a gerillakertészkedés, amelyet kizárólag olyan emberek végeznek, akiknek még sosem lehetett részük egy jó kis valódi vidéki kapálásban. Bizony, a valódi értékteremtő munka nélkül húzott milliók, sportkocsik, mértéktelen alkohol, drog és szexfogyasztás idővel lelkiismeret-furdalást fok okozni a legtöbb belbudai úrigyereknek, és a javak egyenlő elosztását fogja majd hangosan követelni. Legalábbis a youtube-csatornáján biztosan.
Túl kevés a jóból
„Valójában tőled még soha senki nem akart gyereket” – állapította meg tökéletes pontossággal a mindannyiunk által közkedvelt Eric Cartman az agresszív dadájáról. Na, pontosan ilyen figurák azok is, akik az erőszakos egyenlősdi keretében szeretnék elszedni a szépektől, erősektől, gazdagoktól mindazt, amiből nekik egy sincs.
