Ha egy földönkívüli civilizáció megfigyelné most a Földet (haha, tényleg azt hisszük, hogy ez feltételes mód?), és később szeretné azt a lehető legkevesebb ellenállásba ütközve elfoglalni, akkor a kis zöld lények most elégedetten nyalogatják villás nyelvükkel a szemöldöküket. A világ gazdagabb, katonailag erősebb fele megbolondult, és napról napra az öntökönszúrás újabb és újabb, korábban elképzelhetetlennek gondolt formáit valósítja meg.
De, ha nincsenek is reptiliánok, akik fenik a fogukat a bolygónkra, akkor is valami egészen rémisztő képet és perspektívát láthatnak azok, akiknek még megmaradt a józan eszük. Ami Amerikában történik, arra nincsenek szavak. A háttérsztorit már mindenki tudja, kicsit uncsi is: egy visszaeső, erőszakos bűnözőt intézkedés közben meggyilkolt egy rendőr. A rendőr történetesen fehér volt, a bűnöző meg fekete, de hiába mondják a még megmaradt józan gondolkodásúak (köztük például Denzel Washington, híres fekete színész), hogy a bőrszínnek itt sem szabadna számítania, a hisztéria megállíthatatlan. Mert, hogy egy rossz, korrupt rendőr túlkapásának vált áldozatává egy bűnöző – akiből most mesterségesen kreál hőst, egyfajta poszthumusz Martin Luther King-et a radikális baloldal és a vele szövetséges média.
Végre itt a forradalom!!!
Régóta várják, hogy meglegyen a szikra, ami kirobbantja a hőn áhított forradalmat. Amely forradalom tökéletesen rímel a francia forradalomra, majd pedig a nagy októberi szocialistára. Akkor is a nép nevében, az egyenlőség jelszavával égettek fel országokat, gyilkoltak halomra embereket. A bolsevizmus mai harcosai, a globalisták, progresszívek, antifák, stb. a „társadalmi igazságosságot” ezúttal emberi jogi mázzal leöntve próbálják lenyomni a többség torkán – láthatóan sikerrel. Sikerrel, mert a többség elpuhult, elkényelmesedett. A több évtizedes, generációkon át tartó jólét szép lassan kiölte az emberekből az életösztönt, az egészséges – egyéni és társadalmi – immunreakciókat. A fehérek szégyellik múltat és bőrszínüket; feketék elé térdelnek, mossák és csókolgatják lábaikat, „So sorry” pólóban, láncra verve tereltetik magukat a feketékkel… mindezt azért, mert 200 évvel ezelőtt az Afrikából átszállított feketéket rabszolgaként dolgoztatták az Egyesült Államokban. Most az olyan marginális történelmi tényekkel ne is foglalkozzunk, hogy az egymással véres harcokat vívó afrikai törzsek a leigázott ellenségtől szerzett foglyokat maguk adták el (főleg arab) rabszolgakereskedőknek, de azzal sem, hogy a polgárháború lezárásaként 1863-ban a rabszolgaság intézményét Abraham Lincoln elnök megszüntette. De még, ha ezekkel nem is foglalkozunk, akkor is szürreális, hogy olyan emberek, akiknek soha nem is voltak rabszolgáik (és jó eséllyel a felmenőiknek sem, mert hogy a nagy részük 1850 után érkezett az USA-ba), miért vezekelnek olyan emberek előtt, akik sohasem voltak rabszolgák (és könnyen lehet, hogy a felmenőik sem).
Vörös festéket fúj egy tüntető Kolumbusz Kristóf szobrának az arcába Miamiban 2020. június 11-én. A portugál, majd a spanyol korona szolgálatában álló genovai utazót, aki 1492-ben felfedezte Amerikát, az Egyesült Államok egyes vidékein ma az amerikai őslakos indiánok lemészárlásának jelképeként tartják számon.
MTI/AP/Miami Herald/Carl Juste
És azt hisszük, hogy az elmebaj ezzel véget is ér? Ugyan már. Minnesota állam fővárosában, ahol az eset történt, feloszlatták a rendőrséget. De más baloldali vezetésű államokban, városokban is napirenden van a rendőrség anyagi forrásainak jelentős csökkentése. Vagyis: az állampolgárok innentől kezdve magukra vannak utalva, ha mondjuk a bűnözőkkel szembeni védelemre szorulnak. Ja, bocsánat, ha nincs rendőrség, akkor bűnözés sem lesz, ugye? Igen, tényleg vannak, akik ezt elhiszik. Seattle városában például az USA-tól független autonóm zónát kiáltottak ki néhány háztömbnyi területen. Nem, nem egy elmegyógyintézetben. A CHAZ (Capitol Hill Autonomous Zone) első napjai fantasztikusan teltek, verseket olvastak fel az utcán, és még egy dokumentumfilm levetítésére is sor került. Ennél bonyolultabb problémák végül is úgysem merülnek fel egy állam igazgatása során. És, ha vegán szója lattét is kapni akkor tényleg semmi baj nem lehet. A Lipótmező bezárását követően a legnagyobb hazai intézményesített bolondokháza, a Mérce szerkesztősége nagy lelkesen üdvözölte is mindezt, megállapítva, hogy
egyelőre működik a rendőrség nélküli társadalom.
A tűzoltóság nélkül már nem annyira; miután sikerült egy kukát felgyújtaniuk a tüntetőknek a zónán belül, mégiscsak a gonosz, kapitalista, kizsákmányoló Egyesült Államok tűzoltóságát hívták be segítségül.
A társadalmak egyszer csak elhülyülnek…
Valahogy úgy van ez, hogy a társadalmi elhülyülésnek van egy 10-es skálája. Az érték függ egyrészt attól, hogy hányan vették be a liberál-globalista agymenéseket, és hogy a meghülyülés milyen stádiumában tartanak. Ha sokan hülyültek meg, de csak kicsit (pl. 72 gendert tartanak számon, de nem kötelezik a fehéreket, hogy mindenki adjon 10 dollárt egy random feketének, vagy összefirkálnak kifejezetten fekete katonáknak emléket állító emlékműveket, de nem engedik ki az összes bűnözőt a börtönből a koronavírusra hivatkozva), akkor még van remény, hogy a társadalom meggyógyul. Ha nagyon meghülyülnek, de csak kevesen (például Kalifornia úgy dönt, hogy inkább Mexikóhoz csatlakozik, vagy egyes nagyvárosokban szexi dolognak találják, ha hajléktalanok szarják tele a közterületeket), akkor szintén képes a józan többség visszaállítani a rendet. Amerikában szerintem már átlépték sajnos az „inflexiós pontot”, valahol 7-8 körül, ahonnan már nincs visszaút. Legalábbis a demokrata többségű területeken. A republikánus vidékeken köszönik, jól vannak ott nincs balhé sem, vagy ha arra téved néhány antifa, a helyi redneck-ekből álló fegyveres milíciák pillanatok alatt szétrúgják a seggüket – ahogy az már meg is történt számos esetben.
Az agyonlőtt, fekete Rayshard Brooks halála miatti tiltakozásul felgyújtott gyorsétterem maradványai az egyesült államokbeli Atlantában 2020. június 14-én. Két nappal korábban a rendőrséget a Wendy’s gyorsétteremhez riasztották amiatt, hogy egy kocsijában alvó férfi feltartja a sort az étterem autósokat kiszolgáló oldalán. A helyszínre kivonult rendőrök megszondáztatták a 27 éves Rayshard Brookst, akit őrizetbe akartak venni, de a földre tepert férfi kicsavarta egyikük kezéből a sokkolót, és azt a rendőr felé fordította.
MTI/EPA/Erik S. Lesser
De az is lehet, hogy van még remény. A nagy kérdés az, hogy a novemberi választásokra a tavaly évvégi impeachment, a koronavírust kísérő túlzott hisztéria és szándékosan elhúzott gazdasági leállás, illetve a mostani fosztogatások után mi minden van még a demokraták tarsolyában, hány időzített bomba ketyeg még, hány balhé van betárazva, hogy minél jobban felhergeljék a lakosság egy részét, és elhitessék velük, hogyha elmennek a demokrata elnökjelöltre szavazni, akkor egycsapásra minden csodálatosra fordul. Vagy esetleg a sorozatos hisztériák hatására sok embernek elege lesz a mesterséges cirkuszból, és ellenreakcióként Trump elnök arat földcsuszamlásszerű győzelmet a választáson. De akár újabb polgárháború is lehet, kettészakadhat az ország… Őszintén szólva nehéz megjósolni, persze, szeretnék optimista lenni, de nem könnyű.
Az mindenesetre látszik, hogy a demokraták, a baloldal all in-re játszik. Nincs megállás, nyomják a gázt. A minap újabb rendőri eset történt; egy másik fekete bűnöző az intézkedés során megszerezte egy rendőr fegyverét, és azt fogta rá, mire a rendőr társa lelőtte a bűnözőt. Az eredmény: a rendőrt kirúgták. Az üzenet tehát egyértelmű a bűnözők számára: a letartóztatással szembeni ellenállás nemhogy nem súlyosbító körülmény, hanem még akár hőst is csinálhat belőled. Ezért mondom, hogy Amerika valahol 7-8 között van a skálán. És akkor még nem is beszéltünk a hibbant celebekről, akik a fosztogatások során letartóztatott „tüntetőknek” kifizették az óvadékot, így azok szabadlábon védekezhetnek – és rámolhatják ki az újabb Nike-boltokat.
És a leghülyébbek a “jóemberkedő” celebek…
Elmebeteg celebek persze nemcsak Hollywoodban tanyáznak, hanem mindenütt, így itthon is; de még csak celebnek sem kell hozzá lenni. Hétköznapi emberek is nyakra-faszra posztolták a fekete négyzeteket, az „I Can’t Breathe”-es feliratokat, és úgy általában nagyon hangosan kiállnak a rasszizmus ellen – főleg a fészbukon. Persze ez sem véletlen: az erényfitogtatás, a „jóemberkedés” az egyik legfontosabb tevékenység, hiszen nem szabad lemaradni Justin Timberlake, George Clooney, vagy éppen a szomszéd mögött. Ha ő már posztolt egy „Fuck Trump”-ot vagy O1G-t, ha ő már lerasszistázott egy jobboldalit, vagy elpottyantott egy könnycseppet a feketékért/leszbikusokért/bálnákért, akkor meg kell mutatni, hogy én is legalább ennyire jó ember vagyok.
Az agyonlőtt, fekete Rayshard Brooks halála miatti tiltakozásul felgyújtott gyorsétterem maradványai az egyesült államokbeli Atlantában 2020. június 14-én. Az éttermet feltehetőleg azért gyújtották fel, mert a környékén történt az eset.
MTI/EPA/Erik S. Lesser
Míg Nyugaton gyakorlatilag a társadalom teljes vertikumát áthatja ez az attitűd, nálunk elsősorban a húszas-harmincas korosztályokra jellemző. Ennek egyszerű oka van: tőlük fölfelé mindenki valamilyen szinten átélte még a kommunizmust, és működnek még az életösztönök, a józan ész. Ez egyébként Kelet-Európa óriási szerencséje… de erről majd a végén. Szóval a közösségi média által átszőtt közegünkben a világmegváltó jóemberkedés komoly pontokat hoz a kortársak szemében. Természetesen mindig távoli, megfoghatatlan dolgok kapcsán kell megszólalni, mint a klímaváltozás, a rasszizmus, az idegengyűlölet, esetleg az „izraeli agresszió” a szerencsétlen palesztinok ellen – vagy pedig beállni a sorba, és tízezredikként is nyomni egy O1G-t vagy „Fuck Trump”-ot. Emília kiválóan bemutatja a legújabb Social Justice Emília epizódban, hogy miért lehet könnyen behülyíteni oly’ sok fiatalt az üres szlogenekkel, és hogy miért tüntikéznek folyton az unatkozó, paneles gondolkodású, felelősséget semmiért nem vállaló urbánus „anarcho-boomerek”.
Én pedig a Facebook oldalamra raktam ki az elmúlt napokban két videót is az amerikai eseményekről, illetve a rasszizmus-hisztériáról általában, amelyek alatt természetesen meg is jelentek a szokásos liberálfasiszták, akik továbbra sem képesek vagy nem akarnak megérteni semmit mindabból, ami valójában történik, hanem inkább rasszistázzák tovább azokat, akik kimondják az igazságot. Az egyik videó alatt megjelenő, szokásos erényfitogtató, az „intézményesült rasszizmus” mantrájához ragaszkodó hozzászólóra egy másik kommentelő viszont olyan kiválót reagált, ami tökéletes leírása a fingreszelő szakokon végzett, de magát intellektuálisan és morálisan is felsőbbrendűnek érző, momentum-generációs ál-értelmiségnek, tökéletesen megmutatva, hogy ezek az üresfejű, egymás előtt páváskodó, másokat folyton kiosztó morállófasz-bajnokok miért is vannak ennyire önmaguk hatása alatt:
Ő […] egy bulvárdiplomás. Ez lett az eredménye annak, hogy aki nem ugrik el, azt fejbe dobják valami kitalált diplomával. Az átlagosat, vagy az azalattit felöltöztetjük a kiválóság ékszereivel, és hát a végén elkezd a saját táplálékából, a bulvárból ‘intellektuális teljesítményt legyártani.
Tökéletes. Pontosan ezért lehet ennyire sok mindenkivel megetetni a bullsitet. Mert nincs valós tudás, gondolkodás, az összefüggések megértése; van viszont önhittség („hiszen én egyetemet végzett értelmiségi vagyok!”), magamutogatás, ön-vállveregetés, és vannak sekélyes, olcsó, hangzatos, bulváros szlogenek, amelyeket egymásnak nemcsak átadnak, de folyamatosan licitálnak is egymásra ezekkel. Aki a legtöbbet tudja felböfögni, az nyeri a lájkvadászatot és az erényfitogtatás-versenyt.
Túléljük-e?
És, hogy elpusztul-e a civilizáció az ekkora mértékű hülyeségtől? A nyugati sajnos könnyen lehet, hogy igen. Nemcsak Amerika, de Európa is eljutott már az inflexiós ponthoz. Ahol Churchill, a fasizmus legyőzője is ellenség lett, ahol a rendőrök letérdelnek a tüntetők előtt, viszont érted jönnek a lakásodba, ha a migránsokról valami rosszat szólsz a fészbukon, ott nem sok jót várhatunk. De a „nyugati civilizáció” valójában Közép- és Kelet-Európát is magába foglalja. Ez a régió, mint fentebb is mondtam, sokkal egészségesebb állapotban van. És minél keletebbre megyünk, annál jobban működik az emberekben az egészséges túlélési ösztön. Egy iráni zsidó származású, de már az USA-an született los angelesi barátom határozottan kijelentette nemrég, hogy a jövő az ázsiai embereké, Európa pedig nem több, mint egy csodálatos múzeum. És egyre világosabbá válik az is, hogy számos közép-európai vezető, különösen Orbán Viktor miért is keresi ennyire az együttműködési lehetőségeket a Kelettel. Tetszik nekünk a „kínai modell”, vagy a közép-ázsiai tekintélyuralmi rendszerek? Egy fenét tetszik. De a nyugat eltunyult, önfeladó behódolása, ugyanakkor a globalista utópiát állampolgáraira ráerőltető politika egyaránt zsákutca, és az euro-atlanti civilizáció totális megsemmisüléséhez vezet. Kelet-Európa viszont nagyon is szereti a szabadságot (hiszen negyvenöt év után vívta ki magának), és a legkevésbé sem szeretné sem feladni önmagát, sem pedig egy újabb totalitárius ideológia, ezúttal az „emberijogizmus” zászlaja alatt menetelni a saját halálába. Nem kívánjuk sem a kínai államkapitalizmust, sem a sária törvényeket. A saját értékeink és érdekeink szerint kívánunk élni, nem pedig egy liberálfasiszta vagy liberálbolsevik (röviden: libsevik) hatalmi csoportosulás diktátumainak engedelmeskedve.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS