1956 október vége, november eleje nagyon kemény lehetett Dobrev Klára nagypapája számára. Jakab Péter, Fekete-Győr András, Dobrev Klára, Karácsony Gergely és persze az új, az igazi messiás, Márki-Zay Péter könnyekkel a szemében fog megemlékezni a forradalomról és a forradalmárokról, csak azt felejtik el majd megemlíteni, hogy tulajdonképpen kinek is drukkoltak volna azokban a nehéz időkben. A PestiSrácok.hu újságírói halált megvető bátorsággal végighallgatják ezt az öt beszédet és kijegyzetelik Önöknek azokat a magvas gondolatokat, amelyek a méretes előválasztási zakóhoz segítették az első négy vesztest és azt is, amit Márki-Zay önimádó zagyvaságaiból ki tudunk majd hámozni. A Békemenet arról is szól, hogy a baloldal – vagyis többek között ez az öt ember – soha semmilyen hatalomhoz ne juthasson hozzá Magyarországon. Hiába szánalmasak és viccesek, a sortűz amit vezényelnek, az igazi lesz.
VÉSEY KOVÁCS LÁSZLÓ – BÁLINT BOTOND
Osváth Zsolt független vlogger jelentkezett be érzelmeskedve a baloldali összefogás rendezvényének házigazdájaként, majd szinte maga alá pisilve tapsoltatta meg a pártzászlókat lengető közönséget a közönséggel. Ezen felül leginkább azt tudtuk meg róla, hogy mindig is képernyőre vágyott, és ebben most újabb szintet léphet. Szavai szerint különlegesen bátor dolog ma Magyarországon ellenzéki politikával foglalkozni, de miközben ezt mondta, sem kardlapozó rendőrlovasok nem zilálták szét a közönséget, se könnygázpatront meg gumilövedékeket nem lőttek közéjük. Még az sem kizárható, hogy 2006-ban, amikor a mostani baloldali összefogás főnöke volt a miniszterelnök, még a mainál is sokkal bátrabb, testi épséget is kockáztató dolog volt ellenzékinek lenni.
A DK Jobbik Platformjának elnöke kezdte az immár az eddiginél is tét nélkülibb baloldali szavalóversenyt. Természetesen ismét magával hozta a dinnyéit is, de azért a lendület fogyóban van, meglátszott rajta, hogy dolga végeztével, miniszterelnök-jelöltből egyszerű sokadik DK-s képviselőjelöltté csúsztatták vissza. Jakab Péter az egységesült ellenzéket ünneplő szavakkal nyitott. Kijelentette, hogy az Orbán-rezsim a múlt, a jövő viszont ők, a baloldal, akik sem pénzért, sem pozícióért nem alkusznak a hatalommal. Legfeljebb a 2006-os hatalommal. Két-három percig bírta börtönnel fenyegetőzés nélkül, és ezzel aztán egyből bele is melegedett a szokásos előadásába, csak úgy sorjázta az unásig ismert paneljeit. Ő az a bohóc, aki végletesen és félő, hogy az egészségesnél sokkal hosszabb időre beleélte magát a bohócszerepébe, amit rá osztottak. Emiatt ezt a púposkodó fenyegetőzést nemhogy akkor nem fogja abbahagyni, amikor már teljesen komikussá válik, hanem valószínűleg akkor sem, amikor már senki sem fogja hallani.
Adjátok vissza a földjeinket, gyárainkat!
– rikoltotta ez a kicsit sem kommunista platformelnök. Nagy kár, hogy eltévesztette a címzettet, mert amikor az ő mostani szövetségesei voltak hatalmon, akkor a magyar földek és gyárak külföldi vállalkozók és részben német meg francia állami tulajdonú cégek kezén voltak. Jakab beszéde végén azon kaptuk magunkat, hogy tulajdonképpen már Fekete-Győr András felszólalását várjuk, mert abban most legalább van némi izgalomfaktor.
Akit talán utoljára láttunk ilyen magas színpadon
Kanapé Zsolti felkonferálta a következő „szónokot”, a Momentum alapítóját. Fekete-Győr Andrásnak egy fiatalon lesérült, és ezért a karrierje beindulása előtt visszavonult focistához hasonló szerep jutott a magyar politikában. Ma kapott egy epizódszerepet a saját búcsúmeccsén. Ilyenkor mi mást mondhatna az ember: sok sikert a civil foglalkozásához, legyen az a jövőben fénymásolás az Európai Parlamentben vagy gyakornokoskodás Orosz Anna képviselői irodájában! A helyére került. Még Jakab Pétert sem sikerült legyőznie. Ezt még neki sem lehet könnyű feldolgozni, pedig nem sok személyes sikerben lehetett eddig az életében. Ezt nem lehet megszokni.
Távirati stílusban: Fegyőr is megígérte egy éve, hogy lesz idén is október 23. és addigra meglesznek az ellenzéki előválasztás eredményei. És sikerült nekik. Az ellenzéki összefogás az összefogással tiszteleg 1956 előtt. A magyar ellenzék megújult, Gyurcsány Ferenc új arcával indul neki a következő választásnak. Az előválasztáson még kereste Fegyőr a fiatalokat, de Márki-Zay találta meg őket. Pétertől retteg a Fidesz, mert felborítja a bizonytalanokat. Orbán Viktor az utolsó október 23-i beszédét mondta el. Ki fogják szabadítani őket a fideszességből. Márki-Zay Péter egy igazi konzervatív keresztény, mert a keresztények is az ellenzék. Én vállaltam a politikai felelősséget és lemondatták, hiszen itt mondom épp a beszédet. Kétharmadot akarunk! Mi méltóak vagyunk a kétharmadra, az elmúlt 30 év lezárásához. (kivéve Gyurcsány) Van remény együtt összefogva. (közepes taps)
Közzeneként éppen Jordán Tamás segít visszalopni a kommunistáknak az 1956-os forradalmat.
Most egy hölgy következik
– csigázta a közönséget a házigazda, és aztán Dobrev Klára lépett színpadra. ’56 mindenkié – kiáltotta Apró Antal unokája. Dobrev Klára azt sérelmezte, hogy mennyien próbálták megfosztani már egymást Magyarországon ’56 hagyományától. Azt mondta, konzervatívok és liberálisok együtt harcoltak akkor, csak éppen azt nem fejtette ki bővebben, hogy kik ellen. Azok ellen, akiknek a családi fészkében ő maga is felnőtt, soha nem kilépve abból a kényelmes közegből, amelyet a véreskezű Apró Antal politikai majd gazdasági tőkéje hozott létre, amelyet Apró Piroska impexes beágyazottsága tett még kényelmesebbé ott a rabolt villában.
Ahogy Dobrev Klára elérte az üzemi hőfokot, megint teljesen átvedlett az ország osztályfőnök nénijévé. Olyan hangnemben ostorozta az Orbán-kormányt, amitől minden fiú össze szokott rezzenni, hiszen egyetlen helytelen grimaszért vagy a padtársnak óvatlanul odasúgott félmondatért beírást kaphat, vagy ami még rosszabb: éveken át nyomasztóan utazni fog rá az ofő.
Az ország osztályfőnök nénije
Vagy mindannyian együtt győzünk, vagy mindannyian együtt fogunk elbukni
– harsogta végül, és pontosan értettük az új politika új arcának új korszakot beharangozó üzenetét: ez a harc lesz a végső.
Kicsit megkönnyebbültünk, amikor Czutor Zoltán visszatért az érfelvágós trubadúrkodásával a színpadra, mert ez azt ígérte, hogy most nem fog a tömegbe lövetni az Apró család.
Karácsony Gergely már sosem fog kijönni ebből a modoroskodó, 20 éve is elcsépelt panelből, amit pár hónapja felírtak neki egy kis cetlire, hogy „a politikusok vannak a népért, és nem a nép a politikusokért”. A Harmadik Köztársaságot siratván azonban Gelgő akkorát mondott, amit talán maga sem mért fel. Karácsoly Gelgely nevezte cinikus politikai kalandornak Orbán Viktort! Gyorsan nekiveselkedtünk, de így kapásból nem tudtuk megszámolni, hogy a 99 Mozgalom éppen hányadik politikai entitás, amelyben a főpolgármester 11 év alatt megfordul. Az az ember cinikusoz és politikai kalandoroz mást, akiről a saját haverja is azt mondja, hogy még a szövetségeseinek is folyton hazudik, és átveri őket. Ez bravúros! Mint közismert, Karácsony kiváló szónok is, ennyit sikerült lejegyezni magvas gondolataiból:
Felkészülni a mi forradalmunkra. (erőlködve kiabál) Közös hazánk, amely szabad és mindenki egyenlő, közösen vállalunk felelősséget a nemzet a mindannyiunké, uralkodni akarnak rajtunk. Annyira hittünk ebben a köztársaságban, de nem vigyáztunk rá, felszámolta a gonosz cinikus politikai kalandor és elvette a játékunkat. Ma is szülünk szülinap van. Most születik meg a negyedik köztársaság. Karácsony elismerte, könnyebb dolguk van most, mint 65 éve a felkelőknek, hiszen a mostani rendszert, amelyet ők meg akarnak dönteni, nem támogatják külföldi tankok. Sajnos nem tudtuk meg tőle, hogy most kiket támogatnak a külföldi „tankok”, de ezt nem árulta el a főpolgármester. Orbán viszont egy Sztálinhoz hasonló bálvány, amit mi csináltunk magunknak. Nem vagyunk rosszabbak mint a többi nép Európában, nem gyűlölünk senkit. (Még Gyurcsányt sem.) Gonosz a választási rendszer (felháborító, hogy több szavazat kell a győzelmünkhöz, mint amennyit a Fidesz kap), rengeteg munka kell még (mert nagyon kevesen vagytok itt).
A szerény példakép, aki önmaga szerint példakép
Énbennem volt készség az áldozatvállalásra
– állította példaképként önmagát, végtelen szerénységgel. Ha Karácsony Gergely valamit szeret magában, az a szerénység. Aztán szelíd forradalom, a sokszínű tábort egyben tartó vezető, szeretet hatalma, a mi vezetőnk, aki helyettünk is megküzdi a maga harcát, meg ilyenek…
Márki-Zay Péter a rendszerszerű öleléssel vette át a stafétát Karácsonytól, majd kapásból párhuzamot vont az 1956-os kommunista diktatúra és a mostani kormányzat között. Nem különösebben erőltette viszont meg magát, hogy ezt alátámassza, simán kijelentette, hogy nekik most UGYANABBÓL lett elegük, mint ’56-ban az akkori fiataloknak. Korlátlanul nagyokat mondani már rezzenéstelen arccal tud – erre talán még Gyurcsány Ferenc is lehúzott egy nyugtató italt.
Ha együtt harcolunk a közös ellenség ellen, akkor győzni fogunk!
– biztatta híveit a szeretet beígért szavaival. Aztán viszont óriási trükkel állt elő, amire azt kell mondanunk, ügyes. Márki-Zay felidézte, hogy Nagy Imre is részese volt a kommunista bűnöknek, az erőszakos padlássöpréseknek, DE… De aztán a saját és a nemzet lelkiismeretére hallgatva a jó oldalra állt. Ugye értjük az üzenetet? Egy bűnös politikus, aki meggondolta magát, és jó útra térve beszállt az összefogásba. Vajon ki lehet ez? Ki lehet az, akinek az elismertetéséért ennyire kiáll ez az önerőből, pénz és támogatás nélkül felkapaszkodott, független politikushérosz? Ki lehet az, akit a bűnös múltja mellett is mindenképpen be kell venni a buliba, akit tilos utálni, muszáj szeretni?
Az elszámoltatásra vágyó pedellus
Komoly dramaturgiai visszaesésként kiderült aztán, hogy fejlődő országban akar élni Márki-Zay. Ez mondjuk cheap shot volt, mert máris teljesült az óhaja. A többi csak a szokásos sirámok, sajtószabadság, önkormányzatiság, arányos választási rendszer, ez, az, amaz, ezerszer hallottuk már mindet. Már éppen unatkozni kezdtünk volna, amikor az ellenzék miniszterelnök-jelöltje az árstabilitás érdekében akarta bevezetni az eurót. Állítólag közgazdász is ez a zseni, de arról még nem értesült, hogy az euró bevezetése 15-20 százalékkal megdobta az árakat az ezzel megvert, 2004 után csatlakozott országokat.
A beszéd aztán egyre csapongóbb lett, ahogy Márki-Zayon elhatalmasodott a szeretetteljes harag. Legvégül már gyakorlati kampányeligazítást tartott, és ha már Dobrev Klára a kérlelhetetlen osztályfőnök, aki irgalom nélkül megtorol minden órán beszélgetést és vécében cigizést, a számonkérő hanghordozás mestere, Márki-Zay Péter egyértelműen az ország pedellusa, akinek semmi sem kerüli el a figyelmét, és ha szükséges, gyereket megütni sem rest. És mindemellett elképesztően fontos ember – olyan, aki önkéntelenül megtapsolja önmagát, miután világba kiáltotta a választási jelmondatát.
Szerencsére Czutor Zoltán már nem tért vissza szomorkodni, ehelyett a teljes ellenzéki csapat felvonult az öt miniszterelnök-jelölttel meg az egyéni körzetek baloldali jelöltjeivel. Osváth Zsolt éppen lelkendezett, hogy ezek a jelöltek fogják elhozni a változást, amikor belibbent mögötte a színpadra Gurmai Zita és Hiller István. Ennél jobb már nem jöhetett.
Egyetlen szempontból viszont mindenképpen dicséret illeti a baloldali összefogást. A képek tanúsága és a beszámolók szerint csak egy meglehetősen kis létszámú rendezvényt kockáztattak meg ezekben a járványveszélyes időkben. Ez felelősségteljes volt a részükről.
Fotók: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS