A frontvárosban a helyzet változatlan
Marosvásárhely a magyar jogkövetelések szempontjából frontvárosnak számít. Ami itt történik – vagy nem történik –, az meghatározza az egész erdélyi magyarság hangulatát, közérzetét. Az egykori Székelyvásárhely a román terjeszkedés legfontosabb célpontja volt az utóbbi fél évszázadban, s az most is. Elmondható tehát, hogy a frontvárosban a helyzet változatlan, változatlanul rossz. Legalábbis magyar szempontból tekintve. A marosvásárhelyi önkormányzati képviselőtestület által elfogadott 2016-os költségvetést dícsérte a minap Soós Zoltán, az RMDSZ-frakció vezetője. A polgármesterjelölt szerint a magyar közösség szempontjából sok fontos tétel finanszírozása is bekerült a büdzsébe. Belefoglalták – sorrenben harmadszorra is – a Sütő-szobor felállítását. Megtudhattuk, hogy a Színház tér átrendezési tervét elkészítő kolozsvári cégnek lenne a feladata a szobor helyének megtalálása, kijelölése, amit azonban a tervezők – szándékosan vagy sem, nem tudni – elmulasztottak megtenni. Idénre – legalábbis papíron – elkülönítették a szükséges pénzt a Bodor-kút másolatának elkészítésére, valamint egy Bethlen Gábor-szobor felállítására is. Ez utóbbi igencsak aktuális lenne, hisz idén van négyszáz éve, hogy 1616-ban Bethlen Gábor, Erdély fejedelme kiadta azt az okiratot, amely révén Marosvásárhely elnyerte a szabad királyi városi rangot. A kút és a szobor helyét állítólag a főtéren, a katonaszobor közelében jelölték ki, Soós Zoltán reményei szerint nyárig ezek akár a helyükre is kerülhetnek. Bár azt ő is elismerte, hogy határidőt nem jelöltek ki a terv megvalósítására. Három ilyen jelentős eredmény – a Sütő- és a Bethlen-szobor, valamint a Bodor-kút, s mindenkik a főtéren – egyetlen költségvetési év alatt, bizony nem semmi. Különösen, ha arra gondolunk, hogy az 1989-es rendszerváltás óta egyetlen magyar vonatkozású szobrot, emlékművet sem sikerült felállíttatni a főtérre. Mivelhogy az RMDSZ érdekérvényesítő erejéből nem futotta arra, hogy ezt kicsikarja a mindenkori városvezetéstől. Amelynek – igaz, csak olyan fölösleges ötödik kerékként – maga a ”szövetség” is része volt. Gyanítható az összefüggés az idei választások és a költségvetés között, az előbbiek nélkül az említett három tétel közül legfennebb az egyik, ha bekerül a költségvetésbe. Ami persze még korántsem jelenti azt, hogy meg is valósul, arra semmiféle garancia. Az önkormányzati képviselőtestület RMDSZ-frakciója magasra állította önmaga előtt a lécet. A költségvetés ismeretében most már igencsak nagyok az elvárások a magyar lakosság részéről. És joggal. Marad a kérdés: ajánlatos-e ennyire fokozni az előzetes várakozásokat? Mert ha ezek után az említett tételek valamelyike is megvalósítatlan marad, azzal csak tovább gyarapodnak kudarcélményeink. Kell ez nekünk? Pontosabban: ez kell nekünk?
