Székely Szabadság Napja – közelebb kerültünk-e az autonómiához?

Minden kedvezőtlen előjel, a román hatalom részéről tapasztalható feszültségkeltés, a karhatalmi erők indokolatlan és provokáló jelenléte ellenére rendbontás nélkül zajlott a Székely szabadság napi megemlékezés és tüntetés Marosvásárhelyen. Talán nem hiábavaló összefoglalni: március 10-én, a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezésére az 1854-ben kivégzett Habsburg-ellenes szervezkedés három vezéralakjának kivégzéséről emlékeznek meg. Az első, azóta is legsikeresebb, legnagyobb részvétel mellett – mintegy 50 ezres tömeg – lezajlott rendezvényre 2013-ban került sor. A következő évi felvonulásra, a hatóságok már ráfogták, természetesen az ellenséges román média aktív segédletével, hogy szélsőséges, románellenes megnyilvánulás volt. A tavaly, Marosvásárhely polgármestere hatékony közreműködésének eredményeként, már nem tarthatták meg a rendezvényt. Idén, miután a szervezők pert nyertek a marosvásárhelyi városháza ellen, újra sor kerülhetett a Székely szabadság napi rendezvényre. Annak ellenére, hogy a kormány helytartója, prefektus igyekezett megzavarni, elbizonytalanítani a szervezőket, kijelentvén, hogy csak a megemlékezés engedélyezett, az azt követő felvonulás – amelynek végén a Prefektúrán átnyújtották a Székelyföld lakosságát hátrányosan érintő területi-közigazgatási átszervezés ellen tiltakozó dokumentumot – már nem. Az esemény szónokai, Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke; Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, európai parlamenti képviselő; Marc Gafarot i Monjó, a Katalán Demokratikus Párt képviselője; Günther Dauwen, az Európai Szabad Szövetség (EFA) igazgatója; José Mari Etxebarria, a Baszk Nemzeti Párt képviselője, valamint Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke – az egy Biró Zsoltot, a Magyar Polgári Párt elnökét leszámítva, akibe a közönség simán belefojtotta a szót, leárulózva a pártját az RMDSZ-nek kiszolgáltató politikust, aki be sem tudta fejezni megírt beszédének felolvasását – kivétel nélkül az őshonos nemzeti kisebbségek és a migránsok helyzetét állították párhuzamba. A végkövetkeztetésük pedig az volt: az autonómia, az önrendelkezés jár nekünk. Ez lenne Románia egyértelmű érdeke is. Végül nem kerülhető meg a kérdés: jutottunk-e elébb az autonómia felé való araszolásunkban a tegnapi rendezvény által? Valljuk be őszintén: nem. Az tagadhatatlan, a jelenlegi európai és világpolitikai körülmények nem kedvezőek, ennek ellenére a sikeres Székely szabadság napi rendezvények önbecsülésünket, önbizalmunkat erősíthetik. Ez ugyan nem elég a sikerhez, de enélkül képtelenség egyről kettőre jutni. Önmagam ismétlem: a Székely Szabadság Napjához való viszonyulás amolyan lakmuszpapírként mutatja ki, hogyan viszonyulnak a székelyföldi autonómiatörekvésekhez a román pártok, politikai és közéleti szereplők helyi és országos szinten. Mindenesetre nem a nyitottság a legfőbb jellemzője eme igényünk fogadtatásának. Az adott körülmények között igen fontos lett volna az erdélyi magyar politikai erők egységes kiállása, különösen, hogy az autonómia mindenkinek egyformán létszükséglet. Legalábbis nyíltan még senki nem mondta ki az ellenkezőjét. Abból, ahogyan az RMDSZ országos vezetősége agyonhallgatta az egészet, ahogyan a területi szervezetek elmulasztották a mozgósítást, ahogyan a marosvásárhelyi szervezet és a magyar pártok közös polgármesterjelöltje elmulasztotta a részvételt, sok minden kikövetkeztethető. Elsőként az, hogy az RMDSZ-nek nem szívügye az autonómia.