Mindennek rendelt ideje van
Románia rohamléptekkel közelít a kétpólusú politikai rendszer megvalósítása felé. A két évvel ezelőtti pártfúzió, a liberál-demokraták (PDL) beolvadása a liberális pártba (PNL) is ebbe az irányba mutat. Hogy mindez összefügg-e, s ha igen, mennyiben Románia jelenlegi külpolitikai irányultságával, azzal, hogy az ország feltétel nélküli kiszolgálójává vált az USA által meghatározott euroatlanti érdekeknek, azt ki-ki maga eldöntheti. Az utóbbi másfél-két évtized történéseit felidézve kimondható, hogy az USA rendszerint a demokráciadeficitre, illetve a korrupció elleni fellépés szükségességére való hivatkozással folyamodott a többé-kevésbé nyílt diplomáciai és katonai beavatkozáshoz – jó, fogalmazzak enyhébben: politikai nyomásgyakorláshoz – az európai és a közel-keleti térségekben. Hogy milyen eredménnyel, az leginkább az Iszlám Állam nevű szörnyszülött, de a szétesés szélére sodródott/sodort Ukrajna esetében is jól látható. A jelenleg Romániában folyó, elszántnak tűnő, de főleg látványos korrupcióellenes harc se idegen az amerikai befolyástól, az euroatlanti elvárásoktól. Hogy mire megy ki, milyen lehetséges kifutása lehet az egésznek, azt egyelőre nem tudni. Emlékeztetnék azonban: az USA-nak elsősorban érdekei vannak, nem barátai. Erről a jelek szerint éppen azok feledkeznek meg, akik a NATO védőbástyáinak hamis biztonságából szamárfület intenek a külvilágnak. Hogy a jelenlegi román politikai osztály – beleértve az erdélyi magyart is – alkalmatlan a feladatára, hogy többnyire bűnszövetkezetként működik, ebből következően lecserélésre szorul, az mindenki, még maguk a politikusok előtt is nyilvánvaló. Jelenleg a korrupcióellenes ügynökség (DNA) végzi a piszkos munkát, amolyan szökőárként zúg keresztül a román politikai prérin, s ragad magával mindenkit, aki útjába kerül. Olyanokat is, akik végül, legalábbis a jogerős ítélet szerint esetleg ártatlannak bizonyulhatnak. Ez azonban a lényeget tekintve nem sokat számít. Merthogy erkölcsi értelemben “cinkosok közt bűnös, aki néma”. Mielőtt bárki is aranyba foglalná a DNA nevét, ne feledjük, az említett ügynökség ugyan képes lehet szétverni egy bűnszövetkezetet, esetünkben a román politikai osztályt, de többre nem. Természetéből eredően képtelen erre, merthogy nem erre találták ki. A DNA ügyködésének következményeként ma úgy fest, hogy a román törvényhozás tagjait semmi sem érdekli, csupán a saját túlélése. Ahhoz, hogy némi esély mutatkozzék egy új politikai osztály kiépítésére, arra lenne a legnagyobb szükség, amit elsősorban a DNA vert szét: a politikusoknak legalább egymás iránti szolidaritására. Amit könnyebb szétverni, mint kiépíteni… Mindennek rendelt ideje van. Ez idő szerint a rombolás idejét éljük.
