Király Károly igazsága

Jól tudjuk, a közelmúlt történelme számos példával igazolja, hogy az elveikhez hű, állhatatos emberek egy idő után kényelmetlenekké válnak, elsősorban azok számára, akik – éppen az említett magatartásból profitálva – kényelmesen elhelyezkedtek az ilyen-olyan hatalmi pótszékekben, s pótolhatatlanságuk hamis tudatában önfeledten lubickolnak az azzal járó előnyökben. Úgy, mint akik tudják, hiszik: akinek hivatalt ad az Isten, annak észt is ad hozzá. Ismerjük el: ők azok, akiknek kétségtelenül magvan a magukhoz való eszük. Csakhát egyáltalán nem erről szól a történet, hisz aki közéleti szerepet, tisztséget vállal, az a köz szolgálatát vállalja – legalábbis így kellene ennek lennie. Hogy egyáltalán nem így van, azt a Magyarországon is ismert Király Károly esete bizonyítja a leginkább. Mindez

Király Ibolya Emlék-repeszek – Király Károly igazsága

című meghatározhatatlan műfajú könyve olvastán jut eszembe. Tudjuk: Király Károly az utóbbi ötven esztendő egyik legjelentősebb erdélyi magyar politikusa. A legkarakteresebbek közül való! Erkölcsi értelemben alig van, aki felérne hozzá. A kommunista pártvezetőtől a nyílt politikai ellenállásig vezetett az útja, képes volt szembenézni önmagával, képes volt az önrevízióra. S mindezt úgy, hogy képes volt mindvégig megőriznie őszinteségét. Nem semmi – mondhatnánk pestiesen. Különösen nem a hetvenes-nyolcvanas évek Romániájában. Igen, ő jelentette a reményt számunkra akkoriban. Aztán változtak az idők. Király Károly pedig, következetes önmagához híven, nem kért – elégtételt, elismerést, stb. –, hanem adott: példát – nemzeti közössége iránti hűségéről, emberi tartásáról, politikai elkötelezettségéről. 1991-ben, tiltakozásul a nemzetiségellenes passzusok miatt – egyedüliként a félezernyi tagot számláló parlamentből – nem szavazta meg az alkotmányt. Önként kizárva ezáltal magát a román törvényhozásból. Hányan voltak képesek követni példáját azok közül, akik azóta is ott „harcolnak” a román parlamentben – miért is? Mikor miért... Egyvalamiért – az autonómiáért – biztosan nem. Merthogy ahhoz sosem kedvezőek az aktuálpolitikai feltételek. Hogy mi lesz Király Károly igazságával, mikor kapja meg – egyáltalán megkapja-e valaha? – a neki járó elismerést, a dolgok jelenlegi állása alapján, nem tudható...