Szekusvilág Tündérországban

Időnként vadul felcsap a szekus múlttal való vádaskodás tűze az erdélyi magyar közéletben. Az ilyenkor rendszerint egymásnak feszülő heves indulatok, a sanda szándékossággal táplált gyűlölet lángjai felemésztik az egymás iránti kölcsönös bizalmat, szolidaritást, amire politikai érdekvédelmet lehet(ne) építeni. Legfrissebben Tőkés László vádolta meg a Securitateval való együtttműködéssel egykori helyettesét, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület jelenlegi püspökét. Folyik a felek közötti nyilatkozatháború, amelybe az RMDSZ is beszállt a szekusgyanús jelenlegi püspök oldalán, miközben a kivülállók, a közvetlenül nem érintettek – mert közvetve mindannyian érintettek vagyunk, abban ne legyen kétségünk! – egyre fásultabban követik az eseményeket, ha egyáltalán kíváncsiak még az effélékre. Bevallom: baráti társaságban gyakran terítékre kerül a besúgás, a Securitate által működtetett gépezet témája. A viszonyulás vegyes: van, aki kíváncsi lenne, írogattak-e jelentést róla, és főleg: kik, míg másokat nem érdekel a téma, főleg az, hogy ki lehetett a jelentés szerzője. Ez utóbbi kategóriába tartozom magam is, bár a spiclikről megvan a határozott véleményem: már maga a tény, hogy ilyesmi lehetséges, elegendő a felháborodáshoz. Az is igaz, hogy egyre kevésbé hiszek ama “dokumentumok” hitelességében, amelyek ilyen-olyan célból az illető intézményből kikerülnek. Nem kell élénk fantázia ahhoz, hogy bárki elképzelhesse, miként hamísítják azokat az iratokat. Szükség esetén pedig – ha a helyzet megkívánja, márpedig gyakran megkívánja – újra és újra módosítják. A kényszertől, a zsarolástól kezdődően a haszonlesésen, az érvényesülési vágyon keresztül, el egészen akár a megfelelési kényszerből fakadó túlbuzgóságig kit-kit más és más motiválhatott az együttműködésre. Engem elsősorban a tulajdonképpen szerencsétleneknek is nevezhető besúgók megbízói, az egész diabolikus gépezet működtetői, vezetői érdekelnének. Megnevezésüket, felelősségrevonásukat, a politikai és közéletből való kizárásukat hiányolom. Merthogy tudom, ők az igazán veszélyesek, ők azok, akik a titkosnak nevezett információkkal visszaélve vakvágányra terelhetik a jövőt.