Washington áldása
Kanyarodjunk vissza a rendszerváltás éveihez: akkor vált nyilvánvalóvá, hogy a mintául szolgáló Nyugat a demokratizálódó volt szocialista tömbhöz tartozó országok vezető rétegeinek éppen azon figuráit választotta ki magának legfőbb partnerül, akik korábban Moszkva leghűbb talpnyalói voltak. Eme döntéskor legfőbb érvként az szolgálhatott, hogy aki szó nélkül kiszolgálta Moszkva érdekeit, az ugyanazt teszi majd, ha Washington vagy Brüsszel érdekeiről lesz szó. Nos, ismerjük el, eme elképzelésük száz százalékig bevált. Így történhetett meg, hogy a ’89-’90-es közép-kelet európai rendszerváltások után – egy-két ritka kivételtől eltekintve – rendre a posztkommunista pártok kerültek hatalomra. Hogy mennyire nem a nép akarata érvényesült eme demokratikusnak mondott választásokban, hanem a külföldi befolyás, arról csak most, a Soros-levelezés kiszivárogtatása után lehet némi fogalmunk. A nemzetközi pénzpiac egyik legbetegesebb spekulánsaként hírhedtté vált figura most az európai népek, nemzetek sorsát próbálja manipulálni a kontinensre zúdított migránsáradat egyik legfőbb és legbefolyásosabb kezdeményezőjeként és irányítójaként. Mindezt a Nyílt Társadalomért Alapítvány és az általa pénzelt civil szervezeteken keresztül. No meg a Hillary Clinton amerikai elnökjelölt – főleg a mögötte álló érdekcsoportok – melletti kiállása által. Amióta Románia az USA birodalmi érdekeinek eszközéül képbe került a washingtoni külpolitika irányítói előtt, egyre érzékelhetőbb az amerikai befolyás a román hétköznapokban. Az már az első pillanatoktól világos volt, hogy a román politikai osztály – úgy, ahogy van – megbízhatatlan Washington számára, s ezért valakik, valahol úgy döntöttek: lecserélik. Ezzel és csakis ezzel magyarázható a hirtelen támadt antikorrupciós hevület, amelynek válogatás nélkül esnek áldozatául az egykori hatalom és ellenzékének politikusai. Ezzel és csakis ezzel magyarázható a jelenlegi, szakértőinek mondott kormány puszta léte is. Hogy hol áll meg a tisztogatás, az egyelőre titok. Egyvalami biztosnak tűnik: a parlamenti választások után posztkommunista kormányzat alakul majd Bukarestben, feltehetőleg RMDSZ-es részvétellel. És washingtoni áldással.
