Egyszer mindenki sorra kerül
Amióta Románia – nyilvánvaló amerikai nyomásra – kénytelen-kelletlen hadat üzent a korrupciónak, az említett társadalmi nyavalya elleni küzdelem zajától hangosak mindennapjaink. Aki csak valamennyire is ismeri az itteni viszonyokat, az tudja, tapasztalhatta, hogy a korrupció teljesen átitatja az egész társadalmat, beleértve a legfőbb – törvényhozói, végrehajtói és bírósági – hatalmi ágakat. Nem véletlen, hogy Washington éppen a korrupció elleni fellépés ürügyén terjeszti ki szerre a befolyását a térség országai felett, lásd legutóbb éppen Ukrajna esetét. Most Románia került sorra. A látványos, balkáni módon színes és hangos korrupcióellenes küzdelem, amellett, hogy jól mutat kifele, kiválóan alkalmas a belső politikai és üzleti vetélytársakkal való leszámolásra is. Néhány éve már, hogy az illetékes nyomozó hatóság, a DNA naponta vádol meg politikusokat, üzletembereket. Természetesen nem maradhattak ki a sorból az erdélyi magyarok sem. Mi sem vagyunk különbek a Deákné vásznánál, s minél több szállal kötődünk a bukaresti hatalmi és üzleti szférához, annál inkább hasonulunk hozzá. Ez annyira így van, hogy bő negyedszázada már annak, hogy a magát az egyetlen legitim „érdekvédelmi és közképviseleti” szervezetnek tartó RMDSZ, a kormányzati szerepért cserébe, nem erdélyi magyar érdekeket képvisel Bukarestben, hanem inkább bukaresti érdekeket Erdélyben. A hatalmi logika szerint mindig vannak szövetségesek és ellenségek. Jó bukaresti szokás szerint pedig az ellenségeket illik elpusztítani, a szövetségeseket meg becsapni... Igy kerültek rendre a DNA látókörébe a székelyföldi magyar városok polgármesterei: a csíkszeredai Ráduly Róbert, a kézdivásárhelyi Rácz Károly, a sepsiszentgyörgyi Antal Árpád, a gyergyószentmiklósi Mezei János, s legutóbb a kolozsvári alpolgármester, Horváth Anna. A felsorolt esetek igencsak különböznek egymástól, talán csak a vádhatóság indítékai lehetnek közösek: az pedig a megfélemlítés. S az erők, a figyelem lekötése, hogy közben ne maradjon sem idő, sem energia az olyan túlzó követelésekre, mint mondjuk az autonómia. Bonyolult, szövevényes, átláthatatlan a „dzsungel”, amelyen a korrupcióellenes hadjárat keresztes lovagjainak át kellene vágniuk magukat. Hozzáértők szerint egy konkrétan megfogalmazott vád esetében gyakran több vonatkozó jogszabályra is hivatkozva lehet mind pro, mind kontra érvelni. Minden a bírók jogértelmezésén múlik. Ezért van az, hogy az adminisztrációban a döntéshozók, a DNA-tól való félelmükben, lassan már nem mernek semmit aláírni. Mint akik tudják: egyszer mindenki sorra kerül...
