Fidesz+RMDSZ=Love?

Közeledik a romániai parlamenti választás időpontja, december 11-én eldől, kik, mely erők alakíthatnak kormányt Bukarestben. Erdélyi magyar szempontból tekintve a legnagyobb kérdés: megőrzi-e korábbi parlamenti súlyát az RMDSZ? Ahhoz át kellene lépnie az öt százalékos parlamenti küszöböt. Az öt százalék teljesítésének elsősorban lélektani jelentősége van, a parlamenti jelenlét nem igazán került veszélybe, azt már jó előre sikerült lezsírozniuk a törvényhozásban. A „szövetségiek” kialkudták maguknak, hogy szükséges esetén – mentőövként – az alternatív küszöböt vegyék figyelembe, amihez elegendő, ha négy megyében mergszerzik a voksok 20 százalékát. Ha így van – márpedig nincs másként! –, akkor ez azt jelenti, hogy az RMDSZ-nek, hathatós külső segítséggel ugyan, de sikerült lesepernie a politikai porondról viszonylag frissen jelentkezett vetélytársait. Magyarán: szertefoszlottak az erdélyi magyar politikai pluralizmus megteremtéséhez fűződő illúziók. A kegyelemdöfést Kövér Lászlónak a Székely Nemzeti Tanácshoz intézett legutóbbi felhívása jelentette, amelyben az RMDSZ-re való szavazásra buzdította a székelyeket. Ezt megelőzően pedig a kétségbeesetten hozzá forduló RMDSZ-esek kérésére maga Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes volt az, Potápi Árpád államtitkár közreműködésével, aki „lebeszélte” a Néppártot arról, hogy akár függetleneket támogatva veszélyeztesse az RMDSZ helyzetét. A kormánypártok politikusainak utóbbi időben tett hivatalos kijelentései alapján úgy tűnik: zavartalanok, már-már idilliek a Fidesz-KDNP és az RMDSZ közötti kapcsolatok. Ezt próbáltam sugallni a jegyzet gügye címével is. Úgy tűnik, a Fidesz csalódott a korábban bábáskodása mellett alakult erdélyi magyar kispártokban – a visszafordíthatatlanul kiürült, az önálló politikai akaratként megszűnt, végérvényesen az RMDSZ-hez láncolt Magyar Polgári Pártban, illetve az önhibájából eljelentéktelenedett Erdélyi Magyar Néppártban –, s hogy a jelenlegi feszült külpolitikai körülmények között nem éri meg neki, a brüsszeli mellé, egy újabb frontot nyitni. Ami akár érthető is lenne. Amit viszont teljességgel érthetetlen: miért nem hajlandók tudomásul venni, hogy az RMDSZ-ben még mindig azok vannak többségben, sőt a legfőbb döntési pozíciókban is, akik inkább a magyarhoni balliberális ellenzéket preferálnák – lásd Markó Béla médiabeli megnyilatkozásait –, s akik, alig csukódik be az ajtó egy-egy magyarországi kormánypárti politikus mögött, máris hangosan szidják, mint legfőbb ellenségeiket?