Románia, a sziget

Nagy a tanácstalansággal vegyes elkeseredés, sőt zűrzavar a romániai politikai körökben. Kezdődött minden az amerikai elnökválasztás váratlan eredményével, ami valóságos hisztériát váltott ki mind a médiában, mind a politikai osztályban. Clinton veresége miatt még az amerikai demokraták sem bánkódtak jobban, mint a románok. Köztudott: Bukarest az EU csatlakozás után Brüsszel és Washington közül az utóbbit választotta. Közben pedig, a NATO-háttér által jelentett biztonság tudatában – a rakétapajzs befogadásával Románia azt hitte, meghatározó szereplőjévé vált a térség geopolitikai játszmáinak –, igen kritikus véleményeket fogalmazott meg az euro-atlanti szövetségi rendszerrel szemben engedetlenebb szomszédai irányában. Ezzel magyarázható a magyar kisebbség ellen az utóbbi időben mutatott állami agresszívitás is, kezdve a visszaszolgáltatott egyházi és közösségi javak államosításával, folytatva az anyanyelvhasználati jogok korlátozásával, a szimbólumok használatának betiltásával, el egészen a székely terrorizmus vádjáig. Tették mindezt azt kihasználva, hogy az USA-nak elsősorban érdekei vannak, s ezen érdekek most éppen azt kívánják, hogy a lehető legelnézőebbek legyenek Romániával szemben, különösen ha a jogtiprás tárgya a Washingtonban nem különösebben kedvelt magyarság. Az elmúlt hétvége eseményei, a moldovai és bulgáriai elnökválasztások eredményei, az oroszbarát jelöltek győzelmei csak tovább fokozták a helyzetet. Az orosz befolyás megerősödése miatt retteg azóta is a román sajtó és a megszólaló politikusok. Bulgáriának azt vetik a szemére, hogy a varsói NATO-csúcs előtt hirtelen kihátrált Románia mögül, amikor az a NATO fekete-tengeri jelenlétének erősítését kezdeményezte. A Kisinyovban (Kisjenő) győztes Igor Dodonról köztudott, hogy az EU-hoz és Romániához való közeledés helyett Moldovának az orosz-fehérorosz-kazah vámunióhoz történő csatlakozását támogatja, sőt igérete szerint az EU-val kötött eddigi szerződések felmondását is kezdeményezni fogja. Az itteni helyzetértelmezés szerint Románia egy euro-atlantista sziget az oroszbarát tengerben. Ez utóbbi kategóriához tartozónak tartják természetesen az Orbán-kormány vezette Magyarországot, amiként egy ideje Szerbiát is. Szomszédai közül Ukrajna az egyetlen kivétel, a térségből pedig, bizonyos fenntartásokkal ugyan, de Lengyelország sorolható még ide. A román diplomácia legfontosabb feladata ez idő szerint az oroszbarát harapófogóból való kiszabadulás lehetséges útjainak feltérképezése, a januárban felálló washingtoni adminisztrációhoz vezető szálak megtalálása, a kapcsolatok kiépítése. Ebben szánnak kiemelt szerepet a washingtoni román nagykövetnek, aki korábban a Securitate nyomdokaiba lépő hírszerző szolgálat igazgatója volt. Tekintettel, hogy a román politikának nem az állhatatosság a legfőbb jellemvonása, valószínűsíthető, hogy ezúttal is kivágja magát jelenlegi szorult helyzetéből.