Megfélemlítés szekus eszközökkel
Az 1990-es márciusi marosvásárhelyi magyarellenes pogromkísérletet megelőző napok szomorú emlékét idézi mindaz, ami a római katolikus iskola körül hónapok óta folyik. Etnikai jellegű iskolaügyként indult, s mára a helyi magyar közösség hamisítatlan szekus eszközökkel való megfélemlítésére irányuló kísérletbe váltott az egykori II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Főgimnázium feltámasztására irányuló próbálkozás. Miután packázásai által a helyi adminisztráció képtelen volt megtörni a szülők kitartását, elszántságát, a szálakat a háttérből mozgató szélsőséges román nacionalista erők szükségét érezték a mára híres-hírhedtté vált korrupcióellenes ügyészség, a DNA bevetésének. Szinte egyidőben rendelte el a megyei tanfelügyelőség az újabb osztályok indításának betiltását, s idézték be a szülőket a DNA-hoz nyilatkozattételre. Sőt, annak lehetőségét is felvetették a kihallgatások során, hogy a zömében kiskorú tanulókat is beidézzék. A hatáskörét átlépő ügyészség fellépésének célja nem lehet más, mint a szülők megfélemlítése, megtörése, a korrupcióellenes küzdelem leple alatt. Az eljárás ismerős a régi szekus időkből, amikor a rendszer mindenféle, az igazitól eltérő vádakkal próbált leszámolni politikai ellenfeleivel. A DNA eljárása igencsak hajaz a hajdani szeku akcióira. A mostani erődemonstráció által a román szélsőségesek gyaníthatóan azt tesztelik, mennyire sikerült megtörniük a helyi magyar közösség gerincét, s számíthatnak-e komolyabb ellenállásra az esetleges újabb, a magyarság teljes kiszorítására irányuló offenzíva esetén. A mostani konfliktus kiindulópontja az volt, hogy a római katolikusok tulajdonát képező iskolaépületben működő román főgimnázium tanárai, tanulóinak szülei, valamint az őket manipuláló szélsőséges politikai erők úgy értékelték, hogy a római katolikus tanoda indulásával elveszíthetik az iskolaépületet. Az tagadhatatlan, az iskolaalapításkor nem jogilag megtámadhatatlan önkormányzati képviselőtestületi határozat alapján jártak el. Hogy miért, hogyan fordulhatott ez elő, miben és mekkora felelősség terheli ezért az érdekvédelmi és közképviseleti szervezet, az RMDSZ illetékeseit, elsősorban jogászait, arra a mai napig nem kaptunk kimerítő választ. Márpedig ezt nem kerülheti meg sem az RMDSZ, sem senki, aki érdekeink képviseletére vállalkozik. És végül: nem ártana tisztázni magának a római katolikus egyháznak a felelősségét sem a kialakult helyzetért, hiszen úgy hosszabbította meg a román főgimnázium bérleti szerződését, hogy közben maga is támogatta a felekezeti iskola alapítását.
