Könnyű Katát táncba vinni...

Kongresszust tartott az RMDSZ az elmúlt hét végén, fennállása óta immár a tizenharmadikat. A partiumi megyeszékhelyen, Zilahon úgymond stratégiai dokumentumot, új alapszabályzatot és programot fogadtak el. A magyar párt vezetői szükségét érezték összefoglalni a “szövetség” prioritásait, sürgősebb teendőit, sőt konkrét intézkedéseket is javasoltak. Mint például a nyelvi jogok bővítését, a kisebbségi törvény beterjesztését, a Mikó Imre jogszolgálat megerősítését, a külföldi lobbi állandósítását, stb. Módosították az alapszabályzatot is, amely megerősíti a nők képviseletét az RMDSZ testületeiben, továbbá rögzíti, hogy biztos befutó parlamenti helyet kell biztosítani a szórványmagyarság képviselőjének. A programot illetően az ifjúságot a szülőföldön való letelepedésre ösztönző intézkedéseket helyezik előtérbe - legalábbis ez áll a hivatalos dokumentumban. Ami azon túl történt, az röviden a követekezőképpen foglalható össze: a fesztivizmus jegyében zajló kongresszus külsőségeiben semmiben sem tért el az előzőektől, üres lózungok, politikusi nagyotmondások, felelőtlen triumfalizmus kísérte. “Iránymutatónak” hirdették ugyan, de a korábbi tapasztalatok alapján kimondható: ennek is feltételezhetően annyi eredménye lesz majd, mint a két évvel ezelőtt nagy garral bejelentett “újratervezésnek”, azaz semmi. Magyarán: marad minden a régiben, illetve úgy, ahogyan azt a román politikát háttérből irányítók jónak látják. Mert ne feledjük, az RMDSZ politikai mozgásterét a román oldalon határozzák meg. Bárhogyan is fáj, ki kell mondanom: aki ezt nem hajlandó tudomásul venni, az vagy balek, vagy áruló. Csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy a rendszerváltás óta eltelt huszonnyolc év alatt az autonómiához egy lépéssel sem kerültünk közelebb, amiként a magyar tannyelvű önálló állami tudományegyetemhez sem, hogy a magyar nyelvű orvosképzés megoldatlanságáról szót se ejtsek. Az RMDSZ érdekérvényesítő erejéből még arra sem futja, hogy egy felekezeti középiskola, a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium ügyét megoldja. Egyvalami konstans az RMDSZ-ben: a román hatalomból való részvállalás vágya. És akkor igen finoman fogalmaztam, mert írhattam volna azt is, hogy a konclesés. Erre a posztkommunista PSD elnöke, Liviu Dragnea is ráérzett, amikor kormányra invitálta a “szövetséget”. Kelemen egy kicsit még ódzkodik, kérelteti magát, de mindez csak látszat, valójában igen örül az újabb “lehetőségnek”... Mintha az lenne az erdélyi magyar választópolgár egyetlen célja, hogy az RMDSZ politikusait a román kormányba juttassa. Történik mindez a nemzetpolitikát irányító miniszterelnök-helyettes, Semjén Zsolt által Zilahon is egekig magasztalt összefogás jegyében...