Ennyire egyszerű lenne?
Pénteken Donald Trump amerikai elnök a Fehér Házban fogadta a héten munkalátogatáson az USA-ban tartózkodott Klaus Johannis román államfőt. A találkozó ténye komoly meglepetésként hatott, hisz a korábbi nemzetközi találkozókon Trump mintha levegőnek nézte volna, legalábbis nem vett tudomást létezéséről. Dehát ilyen a nagypolitika, s főleg a nemzetközi helyzet, amely egyre fokozódik. Legújabban Katar körül. És máris megvan a magyarázat Románia hirtelen, szinte a semmiből jött felértékelődésére. Legalábis amerikai szemszögből. Emlékeztetnék arra, hogy a novemberi Egyesült Államokbeli választások előtt Bukarestben mindenki - politikai jobboldal és baloldal, média, értelmiség - Clinton győzelmére fogadott és annak szurkolt. Volt is meglepetés, fogak csikorgatása, eget verő hisztéria az elő tévéműsorokban. Hetekig, hónapokig fejveszetten folyt a siránkozás, hogy semmibe vész az éveken keresztül tartó Washingonhoz, és a demokrata párti külpolitikához való igazodás. Trump elnökké választása óta fokozottabban érvényesül “az első helyen az USA” elve. S mivel az USA-nak elsősorban érdekei vannak, azok szerint váltogatja barátait is. A semmiből termett - elsősorban az izraeli érdekeket szolgáló - katari ügy kapcsán pedig, mivel Törökörszág egyértelműen jelezte, a katariak legfőbb üzleti partnere, Irán oldalán áll, az USA-nak hirtelen szüksége lett a NATO keleti szárnyán Romániára. Hát ez lehet a magyarázat az USA hirtelen támadt érdeklődésére Románia iránt, s a sokak által értetlenkedve fogadott és irigykedve követett Trump-Johannis találkozóra. Figyelembe véve, hogy Trump elsősorban a nemzetközi terrorizmus elleni hadjáratban, s a katari helyzet megoldásában Romániának szánt szerep fontosságát emelte ki, s gyakorlatilag semmi konkrétum nélkül bocsátotta haza Johannist - még a Bukarest által szorgalmazott vízummentességre is csak ígéret hangzott el amerikai részről -, akkor világos, hogy a NATO-érdekek feltétlen kiszolgálása a magyarázata a Bukarest iránti hirtelen jóindulatnak. A találkozó után született román kommentárok szerzői máris kész tényként kezelik Románia megnövekedett geopolitikai jelentőségét. S azt, hogy a NATO keleti szárnyának erős bástyájaként kiemelt figyelmet fog majd élvezni az amerikai befektetők részéről, ami által beláthatatlan távlatok nyílnak az ország gazdasági fejlődése előtt is. Szinte semmit sem kell tenni érte, csupán feltétel nélkül igazodni Washingtonhoz. Ennyire egyszerű lenne?
