Zsákutcában az erdélyi magyar politika
“Az RMDSZ új elemeket vinne be a bukaresti szociálliberális koalícióval kötött parlamenti együttműködési megállapodásába, a kormányzati szerepvállalásra azonban nem adottak a körülményeket” – jelentette ki Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke a szervezet vezérkarának számító Szövetség Állandó Tanács (SZÁT) hétvégi ülése után. Hogy mit akart mondani a “szövetségi” vezető? Szerintem csupán annyit, hogy bizony akarnak ők, hogyne akarnának kormányozni, csakhát ez idő szerint senki sem akarja eléggé őket partnerként. Érdekes, alig egy héttel korábban, amikor szinte megegyeztek a poszkommunista PSD-vel, nem ezt mondták, pedig a körülmények azóta nem sokat változtak. A lényeget illeteően legalábbis. Emlékeztetőül: nem autonómiát, nem magyar tannyelvű önálló állami tudományegyetemet ígértek - ezek már rég kimaradtak az RMDSZ követeléslistájáról -, még csak Székelyföldet érintő autópályát sem... Mindössze lightosabb követelések teljesítésére - az anyanyelv-használati küszöb csökkentése, a kisebbségi törvény napirendre tűzése, március 15-e hivatalos ünnepnappá nyilvánítása - tettek ígéretet. S mégis mekkora botrányt, milyen veszett magyarellenes hangulatot provokáltalk ki a szekus ellenőrzés alatt álló médiák, s a hivatásos nemzetféltő politikusok pillanatok alatt. Jut eszembe a mondás, miszerint román ember olyan szegény soha nem lehet, hogy ígérni ne tudjon. Aki csak valamelyest ismeri az itteni viszonyokat, jól tudja: az ígéret betartásáig igen hosszú az út. Ez esetben is valószínűleg a szépen hangzó ígéretekkel maradtunk volna. Az ilyen-olyan vezető tisztségekbe beültetett RMDSZ-es politkusok pedig a hatalommal és a kapcsolatrendszerrel járó anyagi haszonnal. Az RMDSZ érdekérvényesítő ereje, húsz esztendei folyamatos kormányzás, vagy hatalom közeli politizálás után, ma már a nullával egyenlő, s ami még rosszabb: a románok sem veszik komolyan a “magyar” pártot. Már hogyan is vehetnék, amikor román politikusok is azzal élcelődnek a tévében, hogy a “szövetségi” vezetők az autonómia-követeléssel mennek be a miniszterelnökhöz, s erdőkitermelési engedéllyel a zsebükben jönnek ki onnan. Mindez az RMDSZ által a rendszerváltás óta követett kis lépések politikájának a következménye, a “merjünk kicsik lenni” gyakorlatáé. Ennyi idő talán elegendő lehet arra, hogy az RMDSZ-ben beismerjék, hogy az eddigi követett politikai gyakorlat zsákutcába vezetett, s az erdélyi magyarság számára létfontosságú jogköveteléseket kizárólag nemzetközi segítséggel, külföldi nyomásra lehet elfogadtatni a román hatalommal. Erre pedig az eddigi harcmodor teljességgel alkalmatlan.
