Te is fiam, Klaus?
Ha volt román államelnökjelölt, akit a székelyföldi szavazók – különösképpen a Hargita és Kovászna megyeiek – egyértelműen támogattak, az éppen a Cotroceni-palota jelenlegi lakója. A választás második fordulójában e két megyében kapta a legnagyobb, a Szeben megyeit is meghaladó arányú voksot. Ismerjük be: komoly várakozásokkal tekintettünk a szintén nemzeti kisebbséginek tartott Johannis elnöksége elé. Aztán – szokás szerint – csalódnunk kellett.
Elsősorban a székelyföldi autonómiatörekvések iránti érzéketlensége az, amiért neheztelhetünk rá. Dehát, ha végiggondoljuk, Johannis, bár tudjuk róla, hogy szász nemzetiségű és lutheránus, elsősorban a román politikai osztály tagjaként, s nem kisebbségi érdekvédőként futotta be eddigi politikai karrierjét, sem polgármesteri tisztsége, sem liberális pártbeli sikerei nem hozhatók összefüggésbe nemzetiségi hovatartozásával. Mondjuk ki: németsége (szászsága) ellenére lett azzá, aki. S csak azért válhatott azzá, amivé vált, mert teljesen beépült a román politikai környezetbe, tökéletesen hasonult hozzá. Erkölcsben, magatartásban egyaránt. Számára egyetlen lehetőség nyitott: mindennap bizonyítani, hogy románabb a románnál – ha már ortodoxabb nem lehet… Csak és kizárólag ez lehet a magyarázat arra, ahogyan viszonyul az erdélyi magyarság legfontosabb jogkövetelése, az autonómia iránt. Brüsszelben azt tartotta érdemesnek elismételni, hogy Romániában már rég példaértékű módon megoldottnak tekinthető a kisebbségi kérdés, Berlinben pedig azt bizonygatta, hogy nem lesz etnikai alapú területi autonómia Romániában. Ennyi már elegendő lenne ahhoz, hogy örökre elveszítse az erdélyi magyarok, a székelyek rokonszenvét, sőt bizalmát. Esetleg az újabb elnöki mandátum megszerzésének esélyei is csökkenhetnek ezáltal. Az államelnöknek a magyarsággal kapcsolatos említett kijelentései mellett természetesen az anyanyelv- és szimbólumhasználat korlátozása, a csíksomlyói búcsúnak az UNESCO szellemi világörökségi listájára való felkerülését elgáncsoló külügyminisztériumi lépés is felkerülhet a sérelmi listánkra, amelyet sajnos tetszés szerint folytathatnánk. Hogy az Erdélyt Romániához csatoló gyulafehérvári nagygyűlés közelgő centenáriumi évfordulója alkalmából várható államilag támogatott etnikai gyűlöletkeltést se hagyjuk ki a sorból.
