Akiknek semmi sem drága, avagy kisszerű politikai játszmák és azok haszonélvezői

A Gyulafehérvári – Erdély Romániához csatolását kimondó – Nagygyűlés jövő évi centenáriuma kapcsán sikerült az RMDSZ elnökének olyant mondania, amivel egyből magára vonta a teljes román média és a közvélemény figyelmét. Előbb csak a magyarokkal szembeni elfogultságukról ismert hírcsatornákon folyt a nacionalista hangulatkeltés, majd a legjelentősebb román pártok vezetői is csatlakoztak a magyarellenes kórushoz. Mit is mondott Kelemen Hunor múlt heti, a kolozsvári Szabadság c. napilapnak adott interjúban? Mindössze annyit, hogy már érződik az a nacionalista hullám, amelyet egyesek a centenárium közeledtével keltenek. Az RMDSZ elnöke kijelentette: “az nem a megfelelő állapot, ha egy egész közösség, az erdélyi magyarság a centenáriumi év alatt megfélemlítve, elbátortalanítva visszahúzódik, mert ebben az állapotban nem lehet alkotni”. Továbbá: “a románságnak el kell fogadnia, hogy az erdélyi magyarság nem fogja tudni és nem is akarja ünnepelni 1918-at”. A sovénnacionalista médiaszereplők és politikusok, amint az várható volt, azonnal lecsaptak, azóta zúg a magyargyűlölő kórus, követelik az eset megtorlását. Odáig fajultak a dolgok, hogy a hangzatos nevet viselő, magát civilnek mondó Románia Modernizálásáért Nemzeti Koalíció (CNMR) közleményben követelte Kelemen román állampolgárságának megvonását. Az látszólag senkit sem zavar, hogy Románia alkotmánya 5. cikkelyének 2. bekezdése értelmében nem lehet a román állampolgárságot megvonni attól a személytől, aki születés révén szerezte meg. Azaz, aki román állampolgárnak született, az akként is hal meg, hacsak önként le nem mond róla. Úgy tűnik, az eset kapóra jött a politikai légürestérbe került, jól észrevehető módon elsúlytalanodó RMDSZ-nek is, hisz elnöke most a mártír szerepében tetszeleghet, amit az úgymond a magyarság védelmében való kiállásáért kell elszenvednie. Erre játszik rá Kulcsár Terza József, az RMDSZ-MPP parlamenti képviselője, amikor kijelenti: lemond román állampolgárságáról, ha „valamilyen oknál fogva Romániában megtörténhetne, hogy az erdélyi magyarság jogsérelmeinek következményeként megfogalmazott meggyőződéséért és véleményéért bárkit is az állampolgárság megvonásával sújtanának”. Kulcsár megszólalása nem több hangzatos semmitmondásnál, hisz mint korábban jeleztük, annak esélye, hogy Kelement esetleg megfoszthatnák román állampolgárságától a semmivel egyenlő. A történet azt bizonyítja, hogy vannak – köztük erdélyi magyar politikusok is szép számmal –, akiknek semmi sem drága, ha olcsó népszerűségre, azaz kétes értékű politikai tőkére tehetnek szert általa.