Önmegtartóztató RMDSZ

Ahogy közeledik az 1918. december 1-jei Gyulafehérvári Naggyűlés századik évfordulója - Erdély Romániához csatolását mondták ki az összegyűltek -, úgy kapcsolják egyre nagyobb fordulatszámra a szélsőséges román politikai körök és a média a magyarellenes propagandát. Mint tudjuk: december 1-je az 1989-es rendszerváltás óta Románia nemzeti ünnepe. A centenárium megünneplésére a román állami szervek nagy hangsúlyt fektetnek, hasonlóképpen a sovénnnacionalista véleményformálók. Ezzel magyarázható, hogy az RMDSZ vezetői nemrég egy háttérbeszélgetésen elismerték, 2019-ig kerülendő a “szövetség” hatalomra lépésének kérdése. Pedig tudjuk - az utóbbi közel harminc esztendő történései támasztják alá -,politikai céljaik legállandóbbika a hatalomból, illetve a vele járó előnyökből való részesedés. Ezért törekedtek mindig, mindenáron a kormányzati szerepvállalásra. Tévedések elkerülése végett: nem azért, mintha a hatalom pótszékéből könnyebben elérhető lenne az autonómia, az önálló magyar tannyelvű állami tudományegyetem, netán a Székelyföld bekapcsolása az ország gazdasági életének körforgásába, hanem azért, mert a szokásos “ha nem csurran, csöppen” alapon a jól helyezekedő tulipános érdekvédők is megkapják a maguk koncát. Ez a magyarázata annak, hogy az RMDSZ vezetői képletesen szólva az autonómiaköveteléssel mennek be a kormányfőhöz, s erdőkitermelési engedéllyel a zsebükben jönnek ki onnan. Ezért van az, hogy az RMDSZ nem az erdélyi magyarok érdekeit képviseli Bukarestben, hanem a román központi hatalom utasításait közvetíti a magyar választók felé. Ilyen körülmények között jelentette ki a hétvégén Kelemen Hunor, hogy az erdélyi magyarok nem fognak ünnepelni - mert nincs mit - a jövő évi centenáriumkor. Az RMDSZ elnökének kijelentése, amint az előrelátható volt, nagy felháborodást keltett a túltengő hazafisággal sújtott román oldalon. Mindenesetre nehéz lesz mértéktartóan, higgadtan elmagyarázni a románoknak, hogy mit miért nem. Talán idézhetnék, miként fogalmazta meg az erdélyi magyarság viszonyulását az eseményhez Willer József képviselő egy 1932-ben, a bukaresti képviselőházban elmondott beszédében: “(…) A magyar nép testvéri szeretetben és békességben akar élni az ország többi népével. És mi, a magyar nép választott vezetői, képviselői soha nem is hirdettünk mást. Még lojalitási nyilatkozatokban sem volt hiány akkor, amikor erre kellő idő és alkalom volt. Ámde az ilyen nyilatkozatnak csak akkor van értéke, ha őszinte és el is hihető. Uraim, vegyék elő józanságukat és nyugalmukat. Ítéljék meg: december elseje éppen úgy örömnapja a román népnek, mint amilyen gyásznapja a magyar nemzetnek, mert Magyarország katasztrófáját hozta meg. Ha magyar ember december elsején önök elé áll és azt mondja, hogy az ő szíve is tele van örömmel, az ilyen kijelentés merőben ellentétben áll az emberi természettel és éppen ezért kérem, hogy ilyesmit ne kívánjanak tőlem (…).” Ennél tömörebben, találóbban azóta se szólt senki. És végül szembesíthetik a hangoskodókat azzal, mit ígértek akkoriban Gyulafehérváron. Az együttélő népek teljes nemzeti szabadságának biztosítását, oktatásuk, közigazgatásuk és bíráskodásuk anyanyelvükön és saját képviselőik által történő gyakorolását, illetve az ország törvényhozásában és kormányzatában számarányuknak megfelelő arányban történő részvételét. Mindezek teljesítése nélkül a hangoskodóknak nincs erkölcsi alapjuk számon kérni semmit.