A katalán példa
Már-már háborús hangulatban végződött a katalán népszavazás. A botrány okozójaként egyértelműen a spanyol kormány nevezhető meg: azáltal, hogy erőszakhoz folyamodott a referendum megakadályozása céljából, azt jelzi, hogy nem tekinti egyenjogú partnernek a katalánokat, erőből akarja megoldani, magyarán: az asztalról leseperni a problémát. Semmibe véve ezáltal az első világháború után fennen hangoztatott nemzeti önrendelkezés jogát. Úgy tűnik, ez esetben is a kettős mérce alkalmazásának vagyunk a tanúi. Azaz, amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek. Ez a szemlélet érhető tetten a román médiában, főleg a hírcsatornákon megszólalók véleményében is. Hatalom és ellenzéke, jobb- és baloldali kötődésű politikusok, elemzők egybehangzóan a központosított állam, a többségi nemzet szemszögéből tekintve tettek hitet az európai staus quo fenntartása mellett. Az aggodalmaskodóbbak egyenesen nemzetközi összeesküvést, sőt orosz irányítást emlegettek, az EU végét vizionálták. Miközben - bevallottan vagy nem, de - a székely autonómiatörekvésekre is gondoltak. Az egyik hírcsatornán folyó beszélgetés képsorai alatt futó szalagcím szerint “Orbán Viktor Kolozsvárról követi az eseményeket”. Az erdélyi magyarok túlnyomó többsége érthető módon szimpatizált a katalán függetlenedési törekvésekkel. Érdemes elgondolkodnunk azon, milyen tanulságokkal szolgálhat a katalán példa. Szögezzük le: a nyugat-európai autonómiák a közép-kelet európai térségben, esetünkben a Székelyföldön zajló eseményektől eltérő történelmi-társadalmi körülmények között jöttek létre, elsősorban gazdasági okokból. Térségünkben merőben más a helyzet. Az első világháborút követően felbomlott Osztrák-Magyar Monarchia területén létrejött utódállamokban a nemzeti türelmetlenség, kizárólagosság dühöngött a kommunista rendszerekben is, azok szenvedő felei pedig mindenütt a kisebbségbe szorult magyar nemzeti közösségek voltak, s maradtak a mai napig. A közelmúlt történései azt bizonyítják, hogy hasonló helyzetekben mit sem számít a nemzetközi jog, annál inkább a nagyhatalmi érdek. A Krím annektálásakor kizárólag az orosz akarat számított, Koszovó függetlenedése esetében az Egyesült Államoké. Hogyan alakul Katalónia sorsa, független állam lesz vagy marad minden a régiben? - egyelőre nem tudni. Mivel az EU-ban nincsenek általánosan érvényes szabályok a nemzeti kisebbségekre vonatkozóan, ajánlatos nyitott szemmel és elmével figyelni az eseményeket, mert a helyzet rendkívül képlékeny, ebből következően gyökeresen változhat. A meg-megújuló skót és katalán függetlenedési kísérletek - de a volt szovjet-blokkhoz tartozó térség hasonló eseményei is - új perspektívát nyithatnak, sőt kedvező hátszelet biztosíthatnak a székelyföldi autonómia-küzdelem számára is.
