Fészbukk

Sokáig sikerült ellenállnia a legújabb őrületnek, a közösségi oldalak csábításának. Nem esett nehezére, hisz ösztönösen tartózkodott mindenféle divathóborttól. A közösségi oldalakon folyó felszínes diskurzust, felelőtlen okoskodást, magamutogató szószaporítást, amíg tehette, kerülte. Bár sokszor kedve lett volna, a tudatosság látszatát keltve, jól hangzó elmélettel megindokolni, miért nem nyitott maga is facebook-oldalt, mégsem tette. Nem kenyere a képmutatás, különösen, ha erőfeszítést is igényel a részéről. Egyetlen esetben viselkedett úgy, hogy az – szerinte mindenképp – kimerítette a képmutatás ismérvét: úgy terjedt el, azért rúgták ki a helyi napilaptól, mert az européer szerepben tetszelgő helyi politikus zokon vette, sőt perrel is megfenyegette, amiért egyik publicisztikájában bírálni merészelte. Végül – így a városi legenda – a sérelmezett megelégedett annyival, hogy rávette a lap tulajdonosát, rúgja ki. Nos, bár soha nem állította, de nem is cáfolta, hogy így történt. Újságíróként igen tartózkodóan viselkedett, a látszatát is igyekezett kerülni annak, hogy interjú- vagy riportalanyaival bizalmas viszonyban lenne. A politikusoktól őrizkedett a leginkább. Magányos farkasnak számított a sajtóprérin, amolyan öntörvényű figurának. Tartottak is tőle a politikai és közélet különböző rendű és rangú szereplői. Amint megnyitotta facebook-oldalát, hirtelen megváltozott minden. Az új munkahelye miatt volt szüksége az arckönyvre, ti. a hírportálnál önálló blogteret biztosítottak neki, amelynek megvolt a facebook-változata is, és mindkettőre őneki magának kellett feltöltenie friss szövegeit. Kezdetben maga kérte az általa gondosan kiválasztottakat – többnyire szakmabelieket –, hogy fogadják el „barátságát”, majd elkerülhetetlen módon beindult a gépezet, egymás után jöttek a felkérések. „Barátainak” száma napok alatt duzzadt százra, ettől kezdve aztán nem volt megállás: már nem csak pályatársak, régi és újabb cimborák, hanem számára ismeretlen figurák – köztük természetesen politikusok is – bejelentkeztek ismerőseinek egyre szélesedő virtuális körébe. Mivel rohamléptekkel közeledtek a választások, már hevében zajlott az előkampány, úgy érezte, a sok politikus „barát” csak kolonc lehet, csak gátolhatja véleményének kimondásában. Ezért úgy döntött, előzetes értesítés után, törli őket ismerősei közül. Fészbukkilag legalábbis. Voltak, akik megértően viszonyultak lépéséhez, de a legtöbben sértődötten vették tudomásul. Néhány nyugtalan, feszült nap után – álmatlan éjszakákat azért nem okozott neki az eset –, végül úgy döntött: végképp törli arckép-oldalát.