Ne altatódalt, ébresztőt fújjanak! – Az erdélyi magyar politika tehetetlenségéről

Egyházi embertől szokatlanul kemény kritikával illette az erdélyi közéletet – beleértve a politikát és a történelmi magyar egyházak tevékenységét is – Czirják Árpád pápai prelátus. Akár azt is mondhatnám: megkongatta a vészharangot felettük. Minderre az elmúlt hét végén Gyergyócsomafalván megtartott VIII. Székely Fórumon került sor, ahol a rendezvény fő előadójaként a főpap megvonta az erdélyi magyarság és a Székelyföld jogérvényesítő törekvéseinek mérlegét. Miről is beszélt tulajdonképpen Czirják? Talán nem tévedek nagyot, ha azt állítom: csokorba gyűjtötte, összefoglalta a sajtóban korábban már itt-ott megfogalmazott vádakat. Úgy értékelte, ma rosszabb a helyzet, mint a nacionál-kommunista hatalom idején. A vádak hallatán a hivatásos érdekvédők – értsd RMDSZ-es politikusok – rendszerint úgy próbálják elütni az állítás élét, hogy a szokásos egyrészt-másrészt hamis érvelés által oda lyukadnak ki, hogy “vannak ugyan még hibák, de alapjában véve jó felé haladnak a dolgok”. Nos, a dolgok éppenséggel nem a jó irányba haladnak: naponta tapasztalhatjuk, amint a román hatalom éppen visszavesz az utóbbi közel három évtized alatt ilyen-olyan, többnyire külpolitikai kényszer hatására megadott jogainkból. Ehhez pedig az erdélyi magyar politikum – a hatalom pótszékében csendben meghúzódó képviselői révén – cinkos módon asszisztál. Segítségre pedig – az Orbán-kormányt leszámítva – sehonnan sem számíthatunk, Európa országainak elég a maguk baja, az EU-nak és Brüsszelnek pedig nincs érkezése az erdélyi magyarság sérelmeivel foglalkozni. Az önrendelkezésért vívott harc, az autonómiatörekvések területén halmozta fel a legnagyobb adósságot az erdélyi magyar politika. Közel harminc esztendő alatt egy tapodtat sem lépett előre, pusztán csak beszélnek róla – azt sem mindig, kizárólag választási kampányok idején veszik elé, porolják le a témát, hogy a választások másnapján azonnal megfeledkezzenek róla –, a cselekvésig sajnos máig nem jutottak el, legfennebb a pótcselekvésig. Lásd a nemzeti tanácsok sűrű tevékenységnek tűnő semmittevését. Kijutott az erdélyi történelmi magyar egyházak vezetőinek is a bírálatokból, Czirják Árpád rámutatott a lényegre: feledve végre az évek, sőt évtizedek óta hangoztatott parancsot, hogy a pap ne politizáljon, nekik is hallatni kellene szavukat a közéleti kérdésekben. Erre, úgy tűnik, hiába várunk. Sajnos.