Leltár

Amint lecseng a karácsony, az év legvégén máris prózaibb dolgokra váltunk: mérleget készítünk. Egyéni és közösségi szinten egyaránt. Ezt teszi minden öntudatos, magára valamit is adó ember, közösség, mert ki-ki tudni szeretné, meddig jutott az általa választott, vagy neki rendelt úton. Az önmagunkkal való őszinte szembenézés egyben a továbblépés záloga is. Milyen volt az idei év? – latolgatják beavatottak és laikusok. Egyáltalán nem mindegy, miként fest a mérleg, közösségként jutottunk-e elébb vagy sem. A 2017-es esztendőre igencsak rányomta bélyegét az európai migránsválság. A válság kezdete óta a földrészünkre bezúdult, bezúdított muzulmánok száma idén már meghaladta a kétmilliót. Hogy mi vár Európára, ha mostani alkalmatlan vezetőit el nem zavarja, az könnyen elképzelhető, különösen, ha arra gondolunk, hogy egyes vélemények szerint a migránsok utánpótlása kiapadhatatlan: a közeljövőben mintegy 400 millióan szándékoznak útrakelni, közülük sokan már el is indultak az öreg kontinens irányába. Az Európai Unió, a tagállamok vezetői képtelenek megoldást találni a helyzetre. Mi több: nem is igen akarnak. A jelek szerint meghajoltak a nemzetállamok felszámolását célzó, a globális tőke zsoldjában álló, valamiféle európai egyesült államok létrehozását erőltető felsőbb akarat előtt. Fogalmazzak egyértelműbben: az EU vezetői - talán a V4-eket, és más volt szocialista tömbbeli országokat leszámítva - a megsemmisülésbe hajszolják nemzeteiket, természetesen a liberális demokrácia és szabad piacgazdaság dicsőségére. Ami a romániai állapotokat illeti, sokadszorra ki kell mondanunk: a teljes román politikai osztály – beleértve a romániai magyart is – mára igencsak megérett a lecserélésre. S mivel a jelek szerint demokratikus eszközökkel, azaz választások útján ez nem kényszeríthető ki, a különböző, főleg nyugati, elsősorban washingtoni és brüsszeli elvárásokat teljesítő, rettegett DNA végzi a “piszkos munkát”. Hogy miként, azt nap mint nap láthatjuk. Feltéve, ha van szemünk a látásra. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a polgárok elfordultak a politikától, nem érdekli őket, mert úgy ítélik meg, hogy nem befolyásolhatják annak működését. Könnyű most lemondóan legyinteni, de legyen világos, a politikai osztály nem lehet másmilyen, mint maga a társadalmi környezet, amiből vétetett. Hogy a nekünk oly kedves klasszikusunkat idézzem: minden népnek olyan vezetői vannak, amilyent megérdemel. Következtetésképpen, bár a helyzet túl sok reményre nem jogosít, azért mi ne adjuk fel…