Pont. Új fejezet?

Az erdélyi magyar pártok autonómiaügyekre vonatkozó közös állásfoglalása nem maradt visszhang nélkül, különösen a román politikai osztály és média reagált rá azonnal: szinte egyöntetűen elutasították még az autonómia gondolatának felvetését is. A számos európai példa nekik nem számít, ők következetesen tagadják, hogy létezne hasonló bárhol is. Sőt, szerintük ez nem jár nekünk. Egyébként is - érvelnek - Romániában a kisebbségi kérdés, beleértve természetesen a magyart is, példaszerűen megoldottnak tekinthető. Feltehetőleg eme példaszerű megoldottság jegyében született a miniszterelnök akasztós kijelentése is... Erről ennyit. Az eset igazolja azt a megállapítást, felismerést, hogy az erdélyi magyar nemzeti közösség megmaradása szempontjából létfontosságú területeken csak közös fellépés esetén képzelhető el bármiféle előrelépés. Lám, amint a három erdélyi magyar politikai párt közös akcióra szánja el magát, a román hatalom máris felfigyel rá, sőt, szükségét látja, hogy reagáljon. Igaz, egyelőre negatívak a reakciók, de változhat a helyzet... Mit mondott a nemzet bölcse? “Amit erő vagy hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse újra visszaadhatják. De amiről a nemzet, félve a szenvedésektől, önként lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz és kétséges”. Úgy fest, hogy az erdélyi magyar politikai osztály - RMDSZ és ellenzéke egyaránt, bár ez utóbbinak, mint a hatalomból önhibájából kimaradtnak nyilván kevesebb a felelőssége - alkalmatlannak bizonyult arra a feladatra, amelyre vállalkozott, amellyel választói rendre megbízták. Mondjuk ki: megbukott. Azáltal, hogy a magyarok által lakott területek, különösen Székelyföld gazdasági felzárkóztatása, az oktatás, s mind közül a legfontosabb, az autonómia csak igen ritkán, a négyévenkénti választási kampányok idején kerül szóba a politikum részéről, azzal a következménnyel járt, hogy mára alig több, mint 300 ezer magyar választópolgár tartja érdemesnek leadni voksát. Az RMDSZ hiába hivatkozik arra, hogy 85 százalékos támogatottságnak örvend a választók körében, ha továbbra sem tud mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy a szavazóbázisának durván kétharmadát elvesztette. Miközben az újonnan alakult pártok - MPP, EMNP -, akiknek az alternatívát kellett volna biztosítaniuk, alig értékelhető teljesítményt nyújtottak. A magyar pártok említett közös állásfoglalása - még nem teljesen tisztázott, milyen szerepe volt ebben a Fidesz felől érkező nyomásnak és milyen a saját felismerésnek -, különösen annak román, illetve erdélyi magyar részről történt fogadtatása, mindenképpen komoly tanulságokkal járhat. Azt azért szögezzük le: a szóban forgó megállapodás több, mint a semmi, de mégis nagyon kevés. Egyelőre. Ahhoz viszont elegendő lehet, hogy ezen a csapáson haladva akár új fejezet nyitásához is vezessen az erdélyi magyar politikában. Mire gondolok? Arra, hogy az erdélyi magyar politikum, amely bizonyos okokból képtelen volt felismerni az összefogás, az együttműködés fontosságát, ezentúl - belső meggyőződésből, vagy külső sugallatra, a végeredményt tekintve teljesen mindegy - változtat. Magyarán: újragombolja a mellényt. Az RMDSZ a jelek szerint képtelen önerőből, a maga hajánál fogva kirántani önmagát a mocsárból, amelybe önként, senki által nem kényszerítve menetelt. A két kispárt pedig - pontosabban már csak az EMNP, hisz az MPP már teljesen feladta, s a “szövetség” uszályában evickélve próbálja néhány politikusa számára a túlélést biztosítani -, súlytalansága miatt, képtelen befolyásolni a vesztébe rohanó RMDSZ-t. Ezért a helyzet új fejezet nyitását követelné meg. Magyarán: az erdélyi magyar politikai felépítmény gyökeres megújítását... A huszonnegyedik órában vagyunk.