Tragumúrák* - kik ők és mit akarnak?

Somogyországba szakadt egykori osztálytársam kér, homályosítanám fel, mi történt a marosvásárhelyieket tömörítő facebook-csoportnál, s mit jelent(het) a “tragumúra” kifejezés, amit névként felvettek, mert ő személy szerint bizony sértve érzi magát. Nos, megpróbálom a magam szerény képességei szerint értelmezni a szerintem többértelmű üzenetet hordozó, igencsak jelképes történetet. A helyett, hogy in medias reselném a problémát, azaz egyenesen a dolgok közepébe vágnék, megpróbálom csak úgy óvatosan, körkörösen haladva megközelíteni a problémát, s a címbéli kérdés második felére - arra, hogy mit is akarnak a tragumúrák - megadni a választ. Ezt sem direktbe reszelve, hanem inkább közvetve, előbb arra rámutatva, hogy mit nem akarnak, sugallni a választ. A “tragumúrák” a jelek szerint az istennek sem akarnak eltűnni - sem Marosvásárhelyről, sem máshonnét Transsylvániából, különösen a Székelyföldről nem -, még Romániának Erdélyhez történt csatolása után szász esztendővel is itt vannak, a nagyromán eszme követőinek, a román sovénnacionalizmus apostolainak nagy-nagy bánatára. Pedig a román állampolitika kiemelt fontosságot tulajdonít a központilag irányított, hivatalosan azonban mindig tagadott etnikai homogenizációnak, de mindhiába... Ezért aztán mit volt mit tenni, a szolgálatok biztonságpolitikai kockázatként kezelik a “tragumúrák” jelenlétét. Mit nem akarnak még a “tragumúrák”? Nem akarnak lemondani az anyanyelvi oktatásról, az anyanyelvhasználati jogukról. Megszállottan ragaszkodnak az iskoláikhoz, az orvosi egyetemen folyó anyanyelvi oktatáshoz, a törvény biztosította jogok érvényesítéséhez már nem annyira... Pontosabban szólva érdekvédelmi és közképviseleti szervezetük az, amely egy ideje gyanúsan hallgat, nem mer előhozakodni vele... Mint ahogyan nem cél már az óvodától az egyetemig terjedő anyanyelvi állami oktatási rendszer sem. És végül nem akar autonómiát, sem területit Székelyföldnek, sem másmilyent. Legalábbis nem támogatták a Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott autonómiastatútum-tervezetét benyújtó RMDSZ-színekben megválasztott MPP-s politikus akcióját. Mivelhogy nem kedvező az időpont. Hogy mikor lehet annak nevezni - mármint az időpontot -, arra a rendszerváltás óta eltelt közel három évtized alatt nem kaptunk választ. Igaz, őt a saját pártjának elnöke sem támogatta. E helyett, ha hinni lehet a szóbeszédnek, lefitymálóan azt mondta az egyik tévécsatorna riporterének, hogy "én mondtam annak a hülye Öcsinek, hogy ne foglalkozzék ezzel..." Na most már, azt hiszem, világos a helyzet, s nemcsak az tűnt ki, mit akarnak a “tragumúrák”, hanem az is, hogy valójában kik is ők... Ha valaki azonosságot vél felfedezni köztük és az erdélyi magyarok között, az egyáltalán nem a véletlen műve.

*

20

17. december 31-én a marosvásárhelyi városháza a következő, románról magyarra mi mással, mint a google translate által ferdített szöveggel invitálta facebook oldalán a városlakókat a szilveszteri szabadtéri bulira:

"Kedves Tragum

ú

rák, ma este várunk Önöket az új évre való áttérés ünneplésére. Boldog születésnapot!!!"

A groteszk sztori nevetséges lenne, ha nem lenne szomorú. Mindazonáltal azt kell mondanom, hogy inkább az elkövetőkről állít ki szegénységi bizonyítványt, mintsem az elszenvedőkről. Bár az is igaz, hogy aki eltűri a sorozatos megaláztatást, gúnyt, az meg is érdemli.