Horváth Anna balladája
Amint azt azóta már sok helyütt megírták, elmondták: pénteken a bíróság 2 év 8 hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélte Kolozsvár egykori RMDSZ-es alpolgármesterét. A kora reggeli
-
mondhatnánk hajnali
-
órában, nyílt tárgyalás helyett zárt ajtók mögött, a vádlottak hiányában kihirdetett ítélet szerint a bíróság két évre eltiltotta Horváth Annát bármilyen köztisztség viselésétől, kötelezte a perköltség megfizetésére és elrendelte 20 ezer lej (1 millió 345 ezer ft.) elkobozását is tőle. A döntés nem jogerős. Emlékeztetőül: Horváth Anna (és Fodor Zsolt üzletember) ellen befolyással való üzérkedés vádjával még tavaly indított eljárást a híres-hírhedt DNA, azaz az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály. Az eset sokféleképpen értelmezhető, bár tudjuk, jogállamban a bírósági döntést csak tudomásul venni szokás. Az interpretációknak
-
a korrupció gyökeres kiirtásáért könyörtelen harcot folytató bűnüldöző szervek újabb győzelmétől a román hatalomnak kiszolgáltatott és természetesen ma született bárányhoz hasonlatos módon ártatlan erdélyi magyar politikusok meghurcolásáig terjedően
-
igen széles a skálája. Kivülállóként, kibicként persze mondhat az ember bármit, annak számára semmiféle személyi következménye nem lehet. De ha továbblépünk, és azt vizsgáljuk, milyen következménnyel járhat a közösség, az erdélyi magyarság számára, akkor már másként fest a helyzet. Valami hasonlóra próbálta ráirányítani a figyelmet Horváth Anna az ítélethirdetést követő nyilatkozatában: “Akik mégis próbálják a mai döntést a jogállam szabályai mentén értelmezni, azoknak üzenem: ne fáradjanak! Romániában nem leépülőben van a jogállam, hanem nincs. Megszűnt létezni”
-
fogalmaz az ex-alpolgármester. Csak azt nem értem, erre az érintett miért csak most döbbent rá? Ha pedig már korábban is tudta, akkor miért nem jelezte, még mielőtt maga is az áldozatok közé nem sodródott? A történet intőleg kellene hasson minden vezető szerepet vállaló erdélyi magyar számára. Akiknek tudniuk kellene azt, amit az egykori alpolgármester már mintha tudna, legalábbis nyilatkozatából ítélve. “Ne csússzon senki át könnyed kézlegyintéssel a részletek felett, ne áltassa magát, mert ami ebben a „doszárban” most megtörténhet, az nemcsak politikusokkal, hanem bárkivel bármikor megtörténhet, ha az éppen aktuális államrezon útját keresztezi üzletemberként vagy egyszerűen csak véleményformálóként, közösségi emberként”
-
írja. Ezt mindannyiunknak jól észbe kellene vésnünk! És mielőtt bárki is bármivel vádolhatna, szögezzük le: az ártatlanság vélelme mindenkit megillet. Annak ellenére, hogy a börtönök tele vannak többnyire ártatlan emberekkel. Ha nem hiszik, kérdezzék csak meg az elítélteket.
Ami pedig a konkrét esetet illeti, azt kell mondanom: minden együttérzés ellenére, Horváth Anna csak “járulékos veszteség” abban küzdelemben, amelyet Románia folytat azért, hogy szalonképesnek tűnjék, látsszék a világ jelenlegi
-
pillanatnyi?
-
urai szemében... Ennyi.
