Pesti Srácok

Alibi-politizálás

Alibi-politizálás

Lázas tevékenységnek tűnő semmittevés - jut eszembe a katonaságnál folyó kemény látszatmunkára vonatkozó megállapítás, igaz, most azzal kapcsolatban, amit törvényhozóink a parlamentben művelnek. Érdekvédelmileg és közképviseletileg természetesen. Másként mondva: szemfényvesztés. Azaz: alibi-politizálás. Mert minek is nevezhetném, mint parasztvakításnak szánt kezdeményezésnek azt, amiről a minap számolt be a sajtó, hogy aszongya “az RMDSZ törvénybe szeretné foglaltatni, hogy az erdélyi magyarságot ne lehessen nemzetbiztonsági kockázati tényezőnek tekinteni Romániában”. A “történelmi jelentőségű” bejelentést Csoma Botond parlamenti képviselő tette, aki a hírszerző szolgálatot (SRI) felügyelő, és a nemzetbiztonsági törvények módosítására létrehozott különleges parlamenti bizottság “szövetség” által delegált tagja. Dícséretes a szándék, csak éppenséggel kivitelezhetetlen. Legalábbis úgy, ahogyan azt az RMDSZ elképzeli. Mert mit állít Csoma? Nem mást, mint azt, hogy ha ezt sikerül a törvénybe foglalni, már nem fordulhat elő, hogy különböző stratégiák kockázati tényezőként említsék például a székelyföldi autonómiatörekvéseket. Na jó, s ha sikerül is törvénybe foglalni, akkor mi van? - kérdezném kellő tisztelettel. Változtat-e valamit is a helyzeten? Meggyőződésem, továbbá mai tudásom, eddigi tapasztalataim szerint nem. Egyébként is minden törvény annyit ér, amennyit belőle betartanak, betartatnak. Romániában például szintén törvény, sőt az alaptörvény garantálja a törvény előtti egyenlőség jogát. Aztán mi van a valóságban? Nap mint nap látjuk, tapasztaljuk: egyesek egyenlőek, mások egyenlőbbek. A jogtól a jögkövető magatartásig hosszú út vezet. Azon pedig Romániában sokan még igencsak az elején tartanak, másoknak pedig eszük ágában sincs elindulni rajta. Hiányzik, aki rászorítsa, rákényszerítse az embert. Ennyi. Ami a konkrét kezdeményezést illeti, szerintem jogszabály ide vagy oda, ameddig egyetlen magyar él Romániában, addig azt nyíltan vagy titokban, de nemzetbiztonsági kockázati tényezőnek tekintik. Ha van ezt tiltó paragrafus, ha nincs. Aki pedig ezt nem hajlandó tudomásul venni, az igencsak híján van az őszinteségnek.

PestiSracok facebook image
Ajánljuk még

Simlis szélhámos, vagy áldozat? - Gál László, a magyar futball örök túlélője

Sport exkluzív 2019 május 17.
A magyar foci mindig kitermelte magából a zavarosban halászó holdudvarát; különösen igaz volt ez a kilencvenes évekre, de még a 2000-es évek sem feltétlenül a nyugalomról szóltak. Rengeteg adócsalási és bundaügy rontotta az amúgy is egyre mélyebb morális és szakmai szinten álló hazai futball renoméját; kalandorok és menedzsernek álcázott csalók szálldostak dögkeselyűként, és markoltak ki annyi pénzt a fociból, amennyit csak tudtak. Időnként most is kiesik egy-egy csontváz a szekrényből, azonban a jelenlegi viszonyokból visszatekintve félelmetes volt ez az időszak. Sok emblematikus figurára emlékszünk, akik így vagy úgy részt vettek ebben a kavalkádban: az egyikük Gál László, aki megfordult a Fradiban technikai igazgatóként, a Videotonban és a Honvédban ügyvezető igazgatóként, szerepet vállalt a Vasasnál is, jelenleg pedig az Ózdi FC elnöke. Gált folyamatosan zavaros ügyek követték, adócsalási botrányok és gyanúsítások, legutóbb pedig az Ózdnál is furcsa pénzügyi szituációba kerültek, melyben tudomásunk szerint az MLSZ vizsgálatot rendelt el és a NAV is nyomozást indított. A PestiSrácok.hu személyesen is beszélt Gál Lászlóval, aki szerint személye mindenhol csípte valaki szemét, többször kvázi balek volt, és vele próbálták elvitetni a balhét. Vajon mindig rosszkor volt rossz helyen, vagy ügyeskedő, simlis bajkeverő, aki mindenhol igyekezett kibújni a felelősségre vonás alól, és új helyen folytatni az üzelmeit?