Pesti Srácok

Forduljunk Orbánhoz?

Forduljunk Orbánhoz?

Az Orbán Viktorhoz és az általa vezetett politikai érdekközösséghez való viszonyulás már jó ideje fontos része a határon túliak politikai önmeghatározásának is. Nem kivétel ez alól az RMDSZ sem. A Markó-féle politikai vonalvezetés alternatíváját - mint később kiderült: sikertelenül - megteremteni próbáló erdélyi politikai szerveződések - Magyar Polgári Párt, majd Erdélyi Magyar Néppárt - már eleve a Fideszt tekintették természetes szövetségesüknek. Csak emlékeztetnék arra, hogy 2011 februárjában a “szövetség” tisztújító kongresszusán még nem a Fidesz által támogatott, a későbbiekben korrupciós ügyei miatt a politikából távozni kényszerült elnökjelölt lett a befutó, hanem a sokak által Markó Béla strómanjának tekintett Kelemen Hunor. Az RMDSZ ma már nyíltan vállalt Fidesz-barátsága 2012 nyarától számítható. Ekkor köttetett az egyezség, amelynek következményeként a balliberális kötődésű Markó-vonal befolyásos alakjai kiszorultak - vagy csak látszólag háttérbe húzódtak - az RMDSZ felső vezetéséből. Cserébe a Fidesz kivonta az erdélyi politikai porondról a korábban erkölcsi és anyagi támogatását élvező ellenzéki törpepártok - Magyar Polgári Párt, Erdélyi Magyar Néppárt - kulcsfiguráit: Szász Jenőre egy számára frissen felállított intézetet bízott, Tőkés Lászlót pedig újabb EP-képviselői mandátumhoz juttatta a saját listáján. Akkortól kezdve az RMDSZ gyakorlatilag bemenekült Orbán mögé, minden jelentős erdélyi magyar ügy megoldását kizárólag a Fidesztől reméli. Lásd a marosvásárhelyi orvosi egyetemen folyó magyar nyelvű orvosképzés, valamint a római katolikus középiskola problémáját. Az RMDSZ elszántságából, elkötelezettségéből mára már annyira sem futja, hogy a székelyföldi autonómia-statútum tervezetét felvállalja, ezért egyéni törvényjavaslatként került a parlamentbe. A “szövetségi” diskurzusban az autonómiát gondosan kerülik, vélhetőleg azért, nehogy magukra haragítsák a centenáriumi ünnepség lázában élő román többséget. Mert akkor vége a magánhaszonra folyatatott “érdekvédelemnek” is. Fájó kimondani: az RMDSZ érdekérvényesítő ereje mára a nullával egyenlő. Aminek nem annyira az őt körülvevő ellenséges politikai légkör, mint inkább az utóbbi bő két évtized alatt folytatott önfeladó politika az okozója. Ide vezetett a klasszikusnak számító “merjünk kicsik lenni” parancs követése. Miközben az RMDSZ az eljelentéktelenedés útját járja, politikusainak zöme szűk magán- és csoportérdekek szolgálatát tartja az egyetlen feladatának. Közösségi célokról legfennebb az általa megvezetni, manipulálni óhajtott, egy másik őskomcsi által a “stupid people” kategóriába sorolt választópolgárok előtt szokott papolni. Igencsak jellemző példa: a marosvásárhelyi orvosi helyzete kapcsán az egyik RMDSZ-es középvezető cinikusan vágta oda egyetemi oktató beszélgetőtársának: forduljanak Orbánhoz! Nem kétséges, Orbán Viktorban, az általa vezetett nemzeti, keresztény, polgári erőkben erős támaszra leltek a határon túli magyar közösségek. Sajnos, a magyar politikai porond többi szereplőjéről ez nem mondható el. Ennek ellenére, ahol mód van rá, ahol van parlamenti képviselete, ott saját szervezeteinek kellene ellátnia ezt a feladatot. Ennyivel tartoznak választóiknak, akiknek mégiscsak kiváltságosnak számító pozícióikat köszönhetik.

PestiSracok facebook image
Ajánljuk még

Egy kommunista feljelentéssel kezdődött: Udvaros Dorottya édesanyja pályafutását tönkretették, édesapja nem rendezhetett Budapesten

Magyar ugar 2020 október 17.
Kevesen ismerik Udvaros Dorottya néhai édesanyjának, Dévay Camillának a nevét. A színésznő pályafutása ígéretesen indult, de megtört akkor, amikor egy feljelentés után ártatlanul Kistarcsára került. Dévay Camilla az átnevelő-táborban is megpróbált nő maradni. Kiszabadulva hozzáment Udvaros Béla rendezőhöz, aki emiatt nem rendezhetett Budapesten. Később lányuk, Udvaros Dorottya az ország egyik legnépszerűbb, legsikeresebb színésznője lett, ezzel picit kárpótolta édesanyját is, akinek tönkretették a pályafutását, és már nem sokat számított, amikor később rehabilitálták. Dévay Camilla szomorú története Tóth Eszter Zsófia történész tollából.