Forduljunk Orbánhoz?

Az Orbán Viktorhoz és az általa vezetett politikai érdekközösséghez való viszonyulás már jó ideje fontos része a határon túliak politikai önmeghatározásának is. Nem kivétel ez alól az RMDSZ sem. A Markó-féle politikai vonalvezetés alternatíváját - mint később kiderült: sikertelenül - megteremteni próbáló erdélyi politikai szerveződések - Magyar Polgári Párt, majd Erdélyi Magyar Néppárt - már eleve a Fideszt tekintették természetes szövetségesüknek. Csak emlékeztetnék arra, hogy 2011 februárjában a “szövetség” tisztújító kongresszusán még nem a Fidesz által támogatott, a későbbiekben korrupciós ügyei miatt a politikából távozni kényszerült elnökjelölt lett a befutó, hanem a sokak által Markó Béla strómanjának tekintett Kelemen Hunor. Az RMDSZ ma már nyíltan vállalt Fidesz-barátsága 2012 nyarától számítható. Ekkor köttetett az egyezség, amelynek következményeként a balliberális kötődésű Markó-vonal befolyásos alakjai kiszorultak - vagy csak látszólag háttérbe húzódtak - az RMDSZ felső vezetéséből. Cserébe a Fidesz kivonta az erdélyi politikai porondról a korábban erkölcsi és anyagi támogatását élvező ellenzéki törpepártok - Magyar Polgári Párt, Erdélyi Magyar Néppárt - kulcsfiguráit: Szász Jenőre egy számára frissen felállított intézetet bízott, Tőkés Lászlót pedig újabb EP-képviselői mandátumhoz juttatta a saját listáján. Akkortól kezdve az RMDSZ gyakorlatilag bemenekült Orbán mögé, minden jelentős erdélyi magyar ügy megoldását kizárólag a Fidesztől reméli. Lásd a marosvásárhelyi orvosi egyetemen folyó magyar nyelvű orvosképzés, valamint a római katolikus középiskola problémáját. Az RMDSZ elszántságából, elkötelezettségéből mára már annyira sem futja, hogy a székelyföldi autonómia-statútum tervezetét felvállalja, ezért egyéni törvényjavaslatként került a parlamentbe. A “szövetségi” diskurzusban az autonómiát gondosan kerülik, vélhetőleg azért, nehogy magukra haragítsák a centenáriumi ünnepség lázában élő román többséget. Mert akkor vége a magánhaszonra folyatatott “érdekvédelemnek” is. Fájó kimondani: az RMDSZ érdekérvényesítő ereje mára a nullával egyenlő. Aminek nem annyira az őt körülvevő ellenséges politikai légkör, mint inkább az utóbbi bő két évtized alatt folytatott önfeladó politika az okozója. Ide vezetett a klasszikusnak számító “merjünk kicsik lenni” parancs követése. Miközben az RMDSZ az eljelentéktelenedés útját járja, politikusainak zöme szűk magán- és csoportérdekek szolgálatát tartja az egyetlen feladatának. Közösségi célokról legfennebb az általa megvezetni, manipulálni óhajtott, egy másik őskomcsi által a “stupid people” kategóriába sorolt választópolgárok előtt szokott papolni. Igencsak jellemző példa: a marosvásárhelyi orvosi helyzete kapcsán az egyik RMDSZ-es középvezető cinikusan vágta oda egyetemi oktató beszélgetőtársának: forduljanak Orbánhoz! Nem kétséges, Orbán Viktorban, az általa vezetett nemzeti, keresztény, polgári erőkben erős támaszra leltek a határon túli magyar közösségek. Sajnos, a magyar politikai porond többi szereplőjéről ez nem mondható el. Ennek ellenére, ahol mód van rá, ahol van parlamenti képviselete, ott saját szervezeteinek kellene ellátnia ezt a feladatot. Ennyivel tartoznak választóiknak, akiknek mégiscsak kiváltságosnak számító pozícióikat köszönhetik.