Réz Szeréna karrierje

Reményteli fiatalként tűnt fel a kisváros közéletében, amint elvégezte a színművészeti egyetemet, máris szerződést ajánlottak neki a nemrég alakult helyi társulatnál. Elfogadta, sőt örömmel kapott a lehetőségen, hisz mégiscsak szülővárosa közönsége előtt bizonyíthatta tehetségét. A “szerepléssel” már fiatalon, középiskolásként barátságba került, gyakran kérték fel a tűrhetően szavaló lányt helyi rendezvényeken való fellépésre. Innen származtak sokrétű kapcsolatai is a politikával, pontosabban annak egyes helyi kiskirályaival. Észrevétlenül jegyezte el magát a politikával, előbb csak “mint vendég” működött közre, később pedig már egyre inkább aktív szereplőként. Kezdetben úgy tűnt, csak amolyan töltelékként számítottak a dekoratív lányra, de amint kiismerte magát a belső viszonyok között, egyre inkább megjött az étvágya. Éhezett a sikerre. Hiúság és becsvágy is hajtotta. Amint rádöbbent - bár nehezen fogadta el -, hogy a színházban nem sok babér teremhet számára, átnyergelt a politikára. Karrierje szépen ívelt felfelé, alig telt el két esztendő, máris az egyik “érdekvédelmi és közképviseleti” miniszter tanácsosaként építgethette kapcsolatait a fővárosban. Aztán amint a “szövetség” kibukott a kormányzásból, neki is búcsút kellett mondania a minisztériumnak, s rövidesen egy vidéki színházi társulat direktori székében találta magát. Alig több mint harmincévesen. Ahol egykori, időközben rendezői képesítést szerzett egyetemi évfolyamtársával találkozott. Bár korábban sem voltak közömbösek egymás iránt, ezúttal azonban viharos érzelmi és egyéb kapcsolat alakult ki közöttük. Ami nem maradhatott - már a közeg természetéből fakadóan sem - titokban. A szóbeszéd eljutott a feleség fülébe is, aki a város teljhatalmú polgármestereként bosszút forralt. Azonmód mozgósította nagy gonddal és körültekintéssel kiépített kapcsolatait, s a fiatal direktort elbocsátották a színháztól. Minekutána helyzete politikailag és egzisztenciálisan egyaránt megingott. Réz Szerénát kemény fából faragták, nem adta fel. Felismerte, szakmájában nem juthat messze, egyébként is vakvágányra futtatták, ezért elhatározta, hogy átnyergel a politikára. - A focihoz és a politikához mindenki ért - jegyezte meg, amikor döntését erősen kételkedő barátnője előtt indokolni próbálta. - Nincs más hátra, csak előre - mondta búcsúzóul a megdöbbent hölgynek, s legbelül érezte, igen távolra kerültek egymástól. Azóta minden lépését az érvényesülés célja vezérli, a politikai és anyagi érvényesülésé. Nyomul keményen. Közben pedig az őt ért vélt vagy valós sérelmeket sem felejti, megbosszulja, ha lehetősége adódik rá. Halad is szépen a választott úton: “érdekvédelmileg és közképviseletileg” már megkerülhetetlen, s amióta - kiterjedt kapcsolatrendszerének köszönhetően - több sikeres vállalkozásban is részes, anyagilag szintén gyarapodott. Igaz, ellenségei folyamatosan gyűlnek, barátai meg fogynak...