Lenne rá igény…
A következő cikket 2015. decemberében követtem el, a Székely Hírmondóban jelent meg. A mai kézdivásárhelyi tüntetés apropóján újraközlése talán nem értelmetlen…
Ha nem velünk történne a csúfság, elgondolkoznék azon, sírjak-e vagy nevessek az egészen, de mivel mi vagyunk a jogtiprás alanyai, inkább csak magamban dühöngök. Nem feledhetem azt az égő gyűlöletet, amellyel a román hírcsatornákon folyt az uszítás ellenünk. Az esettel kapcsolatosan a médiában megszólalók között nagyítóval is alig találunk olyant, aki a józan eszére hallgatva mondott volna véleményt. Aki megszólalt, aki vállalta a nyilvánosságot, az – meggyőződésből vagy szakmai kötelezettségéből fakadóan – egytől-egyig szükségesnek tartotta a magyarveszély miatti nyilvános aggodalmaskodást.
Jó ideje tudjuk, sejtjük, hogy Romániában semmi sem mozdul a szolgálatok tudta nélkül. Elég, ha csak a korrupcióellenes küzdelemre gondolunk, amelyhez elsősorban a legfőbb titkosszolgálat, a SRI szállítja a muníciót, akarom mondani: a bizonyítékokat. Hát, ha a korrupciós vádakat is olyan megingathatatlan bizonyítékokkal támasztják alá, mint a tervezett kézdivásárhelyi terrorcselekményt, akkor azt soha fel nem számolják… Ezért van az, hogy a külső szemlélőben az a benyomás támadhat, hogy a szolgálatokat a régire emlékeztető módon, amolyan politikai rendőrségként működtetik. A botrány eddigi fejleményei kapcsán azt kell mondanom: minden látványos cirkusz, a román média aktív segédletével lebonyolított hisztériakeltés, a ”főgyanúsított” Beke István harmincnapos előzetesbe helyezése ellenére, a szóban forgó terrorcselekmény vagy annak esetleges előkészítése korántsem bizonyított. Állításomat látszik bizonyítani a Román Hírszerző Szolgálat illetékesének hétfői tájékoztatása, miszerint Románia nemzeti ünnepén Kézdivásárhelyen egy pillanatra sem volt veszélyben a román állampolgárok élete. A történet a régi viccet juttatja eszembe: – Na és bátyám, van-e itt a faluban antiszemitizmus? – kérdi az egyszeri szociológus. Mire a válasz: – Nincs. De igény, az lenne rá. Nos, Romániában sem lehet egyelőre magyar terrorveszélyről beszélni, bár – legalábbis a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség, tágabb értelemben a szolgálatok részéről – lenne rá igény…
