Figyelmezetés Romániának: ne kövesse Magyarország és Lengyelország példáját!

Sorra vonja felelősségre az Európai Parlament a közép-kelet európai volt szocialista országokat a jogállamiság állítólagos megsértéséért. Lengyelország és Magyarország után, most Románia került a vádlottak padjára. Mint ismeretes Bukarest a 2007-es csatlakozáskor vállalta az igazságszolgáltatás visszásságainak a felszámolását. A megegyezés értelmében az Európai Bizottság az értékelési mechanizmus (CVM) keretében követi figyelemmel a folyamatot, aminek lezárásától tették a függővé Románia felvételét a schengeni térségbe. A mai strasbourgi plenáris ülésen az Európai Bizottság első alelnöke, Frans Timmermans foglalta össze az elsősorban az igazságszolgáltatás működését érintő vádakat. Főképp az igazságszolgáltatás függetlenségének csorbulása, illetve a korrupcióellenes küzdelem lanyhulása miatt aggodalmaskodtak a felszólalók. A román kormányfő, Viorica Dăncilă felszólalásában – a legjobb, legösszeszedettebb beszédét mondta hivatalba lépése óta – tiszteletet kért az országának. Kijelentette: a kifogásolt igazságügyi reform, a Btk. módosítása és a korrupcióellenes ügyészség vezetőjének leváltása egyaránt a jogbiztonság megteremtését szolgálja. Nehezményezte az augusztus 10-ei tüntetésen történtek – a csendőri erőszak – értékelésekor az EP részéről tapasztalható kettős mércét, hiszen szerinte hasonlóan jártak el számos nyugat-európai ország rendfenntartói is. Az elhangzott hozzászólások hallatán újfent meggyőződhettünk arról, hogy az EP-képviselők jelentős hányadának mind tájékozottság, mind elfogulatlanság, mind igazmondás tekintetében komoly hiányosságai vannak. Ezúttal sem hiányzott örök barátunk, Guy Verhofstadt, aki arra figyelmezetetett: Románia ne kövesse a rossz, azaz a magyar és lengyel példát. Mielőtt félreértenének, sietek rögzíteni: őrizkedem attól, hogy bedőljek valamely román politikai erőnek, főleg azoknak nem, akik a rendszerváltoztatás óta eltelt közel három évtized alatt már több ízben is kormányozták az országot, de egyikük sem bizonyult jobbnak a Deákné vásznánál, beleértve az RMDSZ-t is. Nemrég lehettünk tanúi, miként, milyen arcátlan módon, az igazsággal még csak köszönő viszonyban sem álló állítások alapján vádolták meg a magyar kormányt. Ezek után érthető, hogy együttérzéssel, szimpátiával tekintek minden olyan ország kormányára, amelyre hasonlóan galádul próbálnak nyomást gyakorolni, természetesen az úgynevezett európai értékek nevében.