Székelyföld kettős – magyar és román – fennhatóság alatt?
Bukarestben jártak a minap a székelyföldi románok képviselői. Amiben nem lenne semmi rendkívüli, hisz mégiscsak a legnagyobb román falunak tartott település lenne a központosított állam centruma. A Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fórumának küldöttségét Viorica Dancila miniszterelnök és Liviu Dragnea, a román törvényhozás alsóházának elnöke fogadta.
A mindenkori központi hatalom anyagi és egyéb természetű támogatását is élvező “civilek” beszámoltak a székelyföldi románok “sanyarú” helyzetéről. Mit is tettek szóvá pontosabban, azon kívül, hogy általában azt hangozatják, hogy másodrendű polgárként kezelik őket a saját hazájukban? Például azt, hogy a Székelyföldet is magába foglaló Kovászna, Hargita és Maros megye voltaképpen a román és a magyar állam kettős fennhatósága alatt működik. No, hallj oda, ezek tudhatnak valamit! – jegyezné meg Hazug Pista, a nemrég elhunyt Gyergyó-medencei “remete”, ha még élne.
S ha már ott voltak – mármint a székelyföldi román civilek –, akkor egyúttal ismertették annak a még januárban megfogalmazott nyílt levélnek a részleteit is, amelyben többek között a román kormány határozott fellépését sürgették, mert szerintük Magyarország illetéktelenül beavatkozik Románia belügyeibe. Egyúttal garanciákat is kértek arra vonatkozóan, hogy soha nem engedélyezik “az etnikai alapú területi autonómiát”.
Mi fán is terem e díszes társaság? Ha hinni lehet a nyilvános információknak, akkor a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma 44 székelyföldi román civil szervezetet tömörít. Egyáltalán van ennyi? – kérdezhetné bárki. Ezek szerint igen. Az Avram Iancuról elnevezett, az erőszakszervezetek kiérdemesült tagjait tömörítő úgymond társadalmi-kulturális szervezet csupán egyike ezeknek.
Hogy kikből állhatnak ezek a “civil” szervezetek? Székelyföld lakói, illetve az itteni viszonyokat egy kicsit is ismerők előtt nem titok, hogy elsősorban a román nacionálkommunista érában a lakosság etnikai homogenizációja céljából betelepített emberekből, s azok leszármazottaiból. Ők azok, akik előjogokat, előnyöket élveztek – s élveznek a mai napig, hisz csak számukra hozzáférhetők az állami adminisztrációban és vállalatokban viszonylag jól fizető állások – a helyi lakossággal szemben. S akik számára minden fenyegetést jelent, ami magyar.
