Miért aggódnak a székelyföldi román“civilek”?
Nem hiszem, hogy bárkit is meglepnék azon állításommal, hogy a mindenkori román hatalom szemében szálkát jelentő Tusványos ellenrendezvényeként tartják – immár bő másfél évtizede – a “nagyománok” nyári egyetemét. A Marosfőn évente megjelenőket pedig – hogy is mondjam? – nem kimondottan a magyarság iránt táplált barátságos érzelmek jellemzik elsősorban. A Kovászna, Hargita és Maros Megyei - azaz a székelyföldi -Románok Civil Fóruma szervezésében folyik a riogatás a "magyar veszély" ellen. A hangadók neve közsimert: mindannyian a román gyarmatosító eszme, az etnikai kizárólagosság, felsőbbrendűség elkötelezett hívei, megszállottjai, fizetett ügynökei. Rendszerint a székely autonómiaigények veszélyeire hívják fel a bukaresti kormány figyelmét, de mindannyiszor kitérnek a székely "paramilitáris szerevezetek" nyári gyakorlataira, az Orbán-kormány Románia belügyeibe való beavatkozására is. Miközben a székelyföldi románság sanyarú helyzetét siratják. Néhány éve Hargita megye prefektusa, Adrian Jean Andrei amiatt kesergett – s követelt azonnali kormányintézkedést a helyzet orvoslása érdekében –, hogy vészesen “fogyik” a román a régióban. A kormány helytartója szerint míg 1992-ben 48 948 román élt a két megyében, 2021-re már csak 28 926-an lesznek, ami bő 40 százalékos csökkenést jelent. Hogy milyen számítások alapján jött ki neki ama két esztendővel későbbi időpontra saccolt szám, arról egy szót se ejtett. Hasonlóképpen aggodalmaskodott azóta többször is Kovászna és Hargita megyék ortodox püspöke is. Azt is rendre nehezményezik, hogy “a Fidesz meghosszabbított karjaként működő RMDSZ” szinte önállóan adminisztrálja a két székely megyét, miközben “a lenézésig nem veszi figyelembe” a román közösség érdekeit. Könnyen elképzelhető, hogy a társaság tagjai mennyire örültek – a helyi székely lakosság etnikai érzékenységének esetleges tiszteletben tartása meg sem fordult a fejükben –, amikor hírét vették, hogy a magyargyűlölő hangnemre váltó fő kormánypárt törvénnyel kényszerítené a magyarokat Trianon megünneplésére. S hogy nem maradjak adós a címben megfogalmazott kérdésre a válasszal: szerintem nem másokat, hanem önmagukat, pontosabban: etnikai hovatartozásukból fakadó kiváltságos helyzetüket féltik elsősorban.
