Nincs új a nap alatt, avagy Szijjártó esete a román külüggyel
Hogy ne tűnjék általánosításnak, talán meg kellene neveznem az időközben a jelek szerint kegyvesztett külügyminiszter nevét – Teodor Meleşcanu az istenadta –, de szerintem nyugodtan általánosíthatok is, hisz a bukaresti diplomácia vezetői még véletlenül se térnek el a balkáni stíltől, szokásoktól – már ami a szavahihetőséget illeti. Mi, romániai/erdélyi magyarok már hozzászoktunk – megszokni képtelenek vagyunk –, hogy ne higgyünk, megengedem: szükséges gyanakvással fogadjuk a román politikusok kijelentéseit, ígéreteit. Köztudott: még a kézjegyeikkel ellátott szerződések, egyezmények sem bizonyítanak semmit, legfennebb azt, hogy az illetők tudnak írni.
Megszokott jelenség ezen a tájon, hogy az ember, különösen ha politikus az illető – mert tudják: a politika ott kezdődik, ahol az erkölcs véget ér – egyet mond és mást cselekszik. Hogy közben mire gondol, arról legfennebb feltételezéseink lehetnek. Azt is tudjuk, tapasztaltuk – erről maga a magyar külgazdasági és külügyminiszter is sokat mesélhetne egyszer, ha éppen ideje és kedve lenne hozzá –, hogy a bukaresti diplomaták mesterfokon művelik a duplafedelű kommunikációt. Megbízhatóságuk, szavahihetőségük a nullával egyenlő: szemünkbe egyet mondanak, hátunk mögött mást. Róluk mondja a népi bölcsesség: szavukon az udvar végi klozettig nem jut el a gyanútlan ember.
Alig egy hete történt, hogy az EBESZ Szlovákiában tartott külügyminiszteri találkozója alkalmával tárgyalásokat folytatott a román és magyar külügyminiszter. A találkozón a román tárca közeleménye szerint Szijjártó Péter magyar külügyminiszter bizonyos bírósági ítéletek mellőzését és az államnak az igazságszolgáltatás folyamataiba való beavatkozását kérte román kollégájától. Szintén az idézett közlemény szerint a román diplomácia vezetője emlékeztette magyar hivatali kollégáját, hogy "egy demokratikus jogállamban, amely tiszteletben tartja az európai értékeket és a hatalmi ágak szétválasztásának elvét, elfogadhatatlan, hogy a kormány beavatkozzon az igazságszolgáltatás folyamatába". Sőt, kérte – mármint a román miniszter –, hogy a magyar hivatalosságok a jövőben tartózkodjanak a Románia elleni provokációktól.
Ezzel szemben az MTI beszámolója szerint Szijjártó Péter a nemrég elfogadott új közigazgatási törvényt és az úzvölgyi katonai temető máig megoldatlan problémáját hozta elő. A magyar külügyminiszter arra kérte román kollégáját: a közigazgatási törvénykönyvbe kerüljön vissza a magyar kisebbség ama korábbi szerzett joga, hogy ha 20 százalék alá csökken egy adott területen az arányuk, akkor is illessék meg az anyanyelvhasználati jogok a kisebbséget. Az úzvölgyi katonai temetővel kapcsolatban Szijjártó román kollégája segítségét kérte abban, hogy a szakértői egyeztetések folytatódjanak, és mielőbb kerüljön sor a helyszíni szemlére a temetőben. Ezen túlmenően Szijjártó Péter kiemelte: Magyarország továbbra is arra törekedne, hogy a két ország „kapcsolatrendszere visszatérjen a kölcsönös tisztelet és a pozitív dinamika talajára”.
A két olvasatot összevetve az embernek az a benyomása, mintha nem ugyanarról a találkozóról beszélnének. Egyébként a román külügy eljárása jól ismert: a másik felet vádolják azzal, amit éppen maguk követtek el. Vagy amit a jövőben szándékoznak elkövetni.
Nincs új a nap alatt.
