Pesti Srácok

Összefogás – cél vagy eszköz?

Összefogás – cél vagy eszköz?

Ugyan lépten-nyomon az együttes fellépés, az összefogás szükségességéről papolnak az erdélyi magyar pártok vezetői, de egyelőre addig se jutottak, hogy tárgyalóasztalhoz üljenek. Legutóbb épp az EP-választások alkalmával utasította vissza az RMDSZ a közös lista indítására vonatkozó indítványt, fontosabbnak tartva annak bizonyítását, hogy a “Szövetség” az egyetlen kakas a szemétdombon, semmint hogy engedje, hogy esetleges harmadikként más alakulat jelöltje is mandátumhoz jusson. Hogy ebben mennyire játszhatott közre a Fidesz támogatásából fakadó magabiztosság – személyesen Orbán Viktor is a tulipánosok mellett kampányolt –, nem tudható. Mint ismeretes, még így is jelentős számú Kárpátokon túli, magyarok által alig lakott területekről származó voksra volt szükség ahhoz, hogy összegyűljön a küszöb átlépéséhez szükséges szavazatarány. Az összefogás témája került újra terítékre az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) szervezésében vasárnap megtartott Erdélyi Nemzeti Kerekasztalon, amelyről – mily meglepetés! – ismét hiányzott az RMDSZ. Ebből következően szinte értelmetlennek tűnik minden erőlködés a kispártok – Magyar Polgári Párt, Erdélyi Magyar Néppárt – részéről. Merthogy úgy fest, nem elsősorban az erdélyi magyar választópolgárokat kell meggyőzniük az együttműködés, a közös fellépés szükségességéről. Az összefogás kifejezést jó ideig kerülniük kellene a politikusoknak, mert igencsak lejáratták. A helyzet jelenlegi állása szerint az RMDSZ akkor lesz majd hajlandó bármiféle kiegyezésre az erdélyi magyar nemzeti, autonomista oldallal, amikor majd kényszert érez rá. Ez utóbbiak érdekérvényesítő ereje egyelőre nem elegendő még arra sem, hogy tárgyalóasztalhoz kényszerítse a Nagy Testvért. A mindenki által elismert nyilvánvaló szajkózása helyett, előbb a két egypetéjű alakulat újraegyesítését eredményező feltételek megteremtésén kellene fáradozniuk az említett kispártok vezetőinek. A potenciális szavazótábor ezt várná el tőlük, csak a politikai szűklátókörűségben szenvedő, pusztán kicsinyes egyéni érdekeket követő saját vezetői nem képesek felismerni az egyesülés szükségességét. Aminek pozitív üzenete esetleg újra megmozgatná a polgári értékrendet követő, nemzeti érzelmű, de az RMDSZ-ből végleg kiábrándult és elfásult szavazókat. Ez lehetne az egyetlen és egyben utolsó esély arra, hogy bármiféle kompromisszumra kényszeríthessék a végzetesen arányt és irányt tévesztett RMDSZ-t.

PestiSracok facebook image
Ajánljuk még

Simlis szélhámos, vagy áldozat? - Gál László, a magyar futball örök túlélője

Sport exkluzív 2019 május 17.
A magyar foci mindig kitermelte magából a zavarosban halászó holdudvarát; különösen igaz volt ez a kilencvenes évekre, de még a 2000-es évek sem feltétlenül a nyugalomról szóltak. Rengeteg adócsalási és bundaügy rontotta az amúgy is egyre mélyebb morális és szakmai szinten álló hazai futball renoméját; kalandorok és menedzsernek álcázott csalók szálldostak dögkeselyűként, és markoltak ki annyi pénzt a fociból, amennyit csak tudtak. Időnként most is kiesik egy-egy csontváz a szekrényből, azonban a jelenlegi viszonyokból visszatekintve félelmetes volt ez az időszak. Sok emblematikus figurára emlékszünk, akik így vagy úgy részt vettek ebben a kavalkádban: az egyikük Gál László, aki megfordult a Fradiban technikai igazgatóként, a Videotonban és a Honvédban ügyvezető igazgatóként, szerepet vállalt a Vasasnál is, jelenleg pedig az Ózdi FC elnöke. Gált folyamatosan zavaros ügyek követték, adócsalási botrányok és gyanúsítások, legutóbb pedig az Ózdnál is furcsa pénzügyi szituációba kerültek, melyben tudomásunk szerint az MLSZ vizsgálatot rendelt el és a NAV is nyomozást indított. A PestiSrácok.hu személyesen is beszélt Gál Lászlóval, aki szerint személye mindenhol csípte valaki szemét, többször kvázi balek volt, és vele próbálták elvitetni a balhét. Vajon mindig rosszkor volt rossz helyen, vagy ügyeskedő, simlis bajkeverő, aki mindenhol igyekezett kibújni a felelősségre vonás alól, és új helyen folytatni az üzelmeit?