Román kormányválság – Cserélik a bútorzatot

Sikerrel járt a Klaus Iohannis államfő és a gyakorlatilag máig általa irányított párt (PNL) által (is) támogatott kormánybuktatási kísérlet: a parlament megszavazta a Viorica Dancila által vezetett szociáldemokrata kormány ellen benyújtott bizalmatlansági indítványt. A most megbukott kabinet a harmadik a 2016-os választások óta, amelyet a „keresztapa” – a PSD jelenleg börtönben ülő ex-elnökét, Liviu Dragneát tartották annak, tegyük máris hozzá: nem minden ok nélkül – hivatalba ültetett. Ezek szerint véget ért az 1989-es rendszerváltás óta eltelt három évtized alighanem leggyengébb kormányának szánalmas vergődése. A jelenlegi parlamenti ciklus alatt úgy váltották egymást a miniszterek, mint régi úriemberek az alsóneműjüket. Az sem mellékes, hogy a Dancila-kormány eleve halva született: mindenki úgy tekintett rá, mint olyan szükségmegoldásra, amely elődeihez hasonlóan addig marad, ameddig ki nem tér Dragnea szavából, utána mehet a levesbe. A nyugati, elsősorban liberális erők, de főleg a brüsszeli támogatást élvező román ellenzéknek sikerült diabolizálnia, s börtönbe juttatnia Dragneát, de a „patás ördög” eltűnésével Dancila magához ragadta az irányítást, sorra szabadult meg az egykori pártelnök embereitől. Sikerült az államelnök-jelöltséget is megszereznie, úgy tűnt semmi sem veszélyezteti pozícióit, legalábbis az idei választásokig. Ez a helyzet borult most a kormány megbuktatásával. Ami maga alá temetheti Dancila politikai karrierjét is. A kérdés: mi következhet ezután? A jelenlegi állás szerint a janicsár-lelkületű PNL-elnöknek, Ludovic Orbannak áll a zászló, mind pártja, mind az államelnök amellett döntött, hogy a liberálisok vállalják a kormányzás kockázatait. Annak ellenére is, hogy tudják, a parlamenti választásokig hátra levő esztendőnyi idő alatt jelentősen erodálódhat népszerűségük, ami kihatással lehet választási szereplésükre is. Egyébként is nincs az a román politikai erő, amely népszerűségvesztés nélkül megúszta volna a kormányzást. Dehát úgy fest, Iohannis előrébb valónak tartja személyes érdekeit – az egykori nagyszebeni polgármester, jelenlegi államfő mindenáron újabb mandátumot szeretne –, mint egykori pártjáét, amelynek első embere is volt korábban. Az államfő bejelentése szerint a kormányalakítással megbízott személy hivatalos megnevezésére leghamarabb kedden kerülhet sor. Felvetődött ugyan az időközi választás gondolata is, de hát ahhoz a törvényhozásnak fel kellene oszlatnia önmagát. Aminek valószínűsége a nullával egyenlő. Az RMDSZ – köztudott: az alakulat vezetőinek titkolt vagy nyíltan vállalt mindenkori célja a kormányzás, illetve az azzal járó személyes előnyök, csakhogy ehhez az utóbbi években nem volt meg a szükséges „zsarolási” potenciáljuk – ezúttal mérsékeltebbnek mutatkozott: a kormánynak biztosítandó parlamenti támogatást nem kötötte nyíltan feltételekhez. Hogy a háttérben milyen egyezkedésekre kerül majd sor, s kinek a hasznára, arról csak sejtéseink lehetnek. Merthogy a román politikum legfőbb mozgatórugója a zsákmányszerzés, ennek rendel alá mindent. És ez alól – sajnos – az erdélyi magyar politikai osztály sem kivétel. Mindenesetre annyi biztos: sok jóra ezután sem számíthatunk. Mi, erdélyi magyarok különösen nem. A román nemzeti liberálisok sokszor sovénnacionalista hevületét tapasztalva ezt a tévedés kockázata nélkül mondhatjuk. A helyzet az ősrégi viccet juttatja eszünkbe, amelyre a címben is utaltunk.