Reálpolitika RMDSZ-módra

A jelek szerint ismét elszámította magát az RMDSZ: a kormánybuktatással egy olyan pártot segített hatalomba, amelynek legkisebb gondja, hogy eleget tegyen a magyar párt esetleges elvárásainak. Sőt, inkább a magyarkártya kijátszása, a nagyromán érzelmek felkorbácsolása által a maga oldalára próbálja állítani a szélsőséges magyargyűlölő választókat. Legalábbis a legutóbbi választási kampányban hangoztatott harcias kijelentéseik ezt bizonyítják. Pedig szokása szerint nem sok feltételt szabott a tulipános társaság. Ezek egyike az egyfordulós polgármester-választást előíró jogszabály érintetlenül hagyása. Hogy miért ragaszkodnak a hivatásos érdekvédők a polgármesterek egyfordulós kiválasztásához? Azért, hogy kizárják annak lehetőségét, hogy a magyarok által jelentős, a fele-felét közelítő arányban lakott településeken, ahol az első fordulóban nem dől el a párharc, a másodikra a román pártok összefogjanak, s arra biztassák szavazóbázisukat, hogy az állva maradt román jelöltre voksoljanak. Ez általában mindig bejött, ezért is érvelt anno az RMDSZ – érthető módon más, akkoriban esélytelennek számító román pártok társaságában – az egyfordulós rendszer bevezetése mellett. Talán ennek köszönhetően is nyerhetett Szatmárnémetiben az RMDSZ-es polgármesterjelölt. Igaz, Marosvásárhelyen, ahol a magyarság számban és emberi tartásban jelentősen megfogyatkozott, ez sem volt elegendő a győzelemhez. Ha pedig sikerül a liberálisok és az államfő által kívánt módon megváltoztatni a választási törvényt, akkor ezeken a településeken a minimálisra csökken a magyar polgármesterjelöltek győzelmi esélye. Tetszik, nem tetszik: az etnikai szavazás a jelen körülmények között – különösen, hogy a román lakosság jelentős része, veszélyforrásként tekint egy-egy magyar elöljáró pozícióba kerülésére – még jó ideig működni fog. Az eset azt bizonyítja, hogy az RMDSZ jelenlegi állapotában képtelen arra, amire egy jó politikai sakkozónak feltétlenül szüksége van: hogy néhány lépésre előre lásson. A jelenlegi állás szerint a választási törvénynek a jelzett irányba való módosítását, a kormánypárt (PNL) mellett támogatják a vadliberálisok (USR), azok, akik mellett a Momentumosok kampányoltak, és az egykori államfő szélsőségesen nacionalista népi mozgalmárai (PMP) is. Sőt az utóbbi két alakulat ettől tette függővé az Orban-kabinet támogatását. A kormányt támogató oldalon az RMDSZ-nek e csatát szövetségesek nélkül kell(ene) megvívnia. Ha igaz az, amit a párt alsóházi frakcióvezetője mondott, hogy abban az esetben, ha bevezetik a kétfordulós polgármester-választást, ők készek megbuktatni a kormányt, akkor bizony újra összezavarodik a kép, ami a kormányváltással alig tisztult. Egy ilyen kalandor akció újra a PSD oldalára sodorná az RMDSZ-t. Magyarán: beigazolódna a román oldalról egyre gyakrabban – tegyük máris hozzá: teljesen indokoltan – megfogalmazott vád, hogy az RMDSZ úgy váltogatja politikai partnereit, szövetségeseit, mint úriember az alsóneműjét. Hogy ez a tény a balkáni reálpolitikán túl még minek a fogalmát meríti ki, azt hadd ne részletezzük.