Pesti Srácok

Már megint a demográfiáról

Már megint a demográfiáról

Örök téma mifelénk: meddig képes eltartani Románia rohamosan öregedő társadalma a számbelileg és főleg arányaiban folyamatosan gyarapodó nyugdíjasait. Az egymást váltó kormányok miniszterei egytől egyig úgy látnak munkához, illetve úgy próbálják a munkavégzés látszatát kelteni, mint akik azt hiszik, hogy velük kezdődik a világ. Azaz elődeik mindent rosszul tettek, következésképpen a terhes örökséget lehetőleg meg kell semmisíteni, s alapjaitól újra kell kezdeni mindent. Aztán rendre csak odáig jutnak, hogy mindent lerombolnak, szétzilálnak, majd átadják a helyüket a következő mindentudónak. S megint elölről. Nem változott a demográfiai trend: Románia lakossága folyamatosan elöregedik és elvándorol – derül ki a statisztikai hivatal legfrissebb jelentéséből. Hogy az ország társadalma vészesen öregszik, hogy egyre kevesebb az alkalmazott, akinek járulékaiból az egyre gyarapodó számú nyugdíjast el kellene látni, az nem újdonság. A folyamat legalább harminc éve, azaz a rendszerváltás óta tart, s az ország 2007-es EU-s csatlakozása óta egyre súlyosbodik. A jelentős migráció akár demográfiai katasztrófához is vezethet, csak 2007-ben, az EU-s csatlakozás évében 544,1 ezer román állampolgár intett búcsút az országnak. A jelenség súlyosságát csak fokozza, hogy pontos adatok, különösen a külföldön tartózkodók számát és valódi szándékait illetően, nem állnak rendelkezésre. Az ország lakossága 2019 januárjában a bejelentett lakcímek alapján 22,17 millió volt, a Romániában élők száma azonban ennél jelentősen kevesebb: 19,4 millió. Egyes vélemények szerint a helyzet még súlyosabb, hisz a 18 millió munkaképes román állampolgárból egyesek szerint legalább 5 millió – mások szerint ez a szám akár 8 millió is lehet – külföldön keresi a megélhetését. És az el-, kivándorlás folyamatos… Hogy úgy mondjam: fogyik a román. De ez legyen az ő gondjuk. A sovénnacionalista szélsőségesek bánatára az elmúlt harminc esztendőben nem emelkedett a Székelyföldön élő románok száma sem, hanem folyamatosan csökkent. Mind abszolút számokban, mind a magyar lakossághoz viszonyított részarányukban. Az ezt kimutató 2011-es népszámlálás adatai arra kényszerítették az árnyékhatalmat, hogy – különösen az olyan etnikailag vegyes vidékeken, mint Marosvásárhely és környéke – a maga változatos eszközeivel támogassa a románok betelepítését.

PestiSracok facebook image
Ajánljuk még

Simlis szélhámos, vagy áldozat? - Gál László, a magyar futball örök túlélője

Sport exkluzív 2019 május 17.
A magyar foci mindig kitermelte magából a zavarosban halászó holdudvarát; különösen igaz volt ez a kilencvenes évekre, de még a 2000-es évek sem feltétlenül a nyugalomról szóltak. Rengeteg adócsalási és bundaügy rontotta az amúgy is egyre mélyebb morális és szakmai szinten álló hazai futball renoméját; kalandorok és menedzsernek álcázott csalók szálldostak dögkeselyűként, és markoltak ki annyi pénzt a fociból, amennyit csak tudtak. Időnként most is kiesik egy-egy csontváz a szekrényből, azonban a jelenlegi viszonyokból visszatekintve félelmetes volt ez az időszak. Sok emblematikus figurára emlékszünk, akik így vagy úgy részt vettek ebben a kavalkádban: az egyikük Gál László, aki megfordult a Fradiban technikai igazgatóként, a Videotonban és a Honvédban ügyvezető igazgatóként, szerepet vállalt a Vasasnál is, jelenleg pedig az Ózdi FC elnöke. Gált folyamatosan zavaros ügyek követték, adócsalási botrányok és gyanúsítások, legutóbb pedig az Ózdnál is furcsa pénzügyi szituációba kerültek, melyben tudomásunk szerint az MLSZ vizsgálatot rendelt el és a NAV is nyomozást indított. A PestiSrácok.hu személyesen is beszélt Gál Lászlóval, aki szerint személye mindenhol csípte valaki szemét, többször kvázi balek volt, és vele próbálták elvitetni a balhét. Vajon mindig rosszkor volt rossz helyen, vagy ügyeskedő, simlis bajkeverő, aki mindenhol igyekezett kibújni a felelősségre vonás alól, és új helyen folytatni az üzelmeit?

Volt egyszer egy magyar maffiaháború - Húsz éve végezték ki Portik riválisát, Seres Zoltánt

Az alvilág titkai 2019 április 13.
Húsz évvel ezelőtt, 1999. április 12-én Tahitótfaluban, a nyílt utcán, az autójában gyilkolták meg az éjszakai életben korábban „Igazságosnak” nevezett Seres Zoltán vállalkozót. A motoros merénylők nemcsak vele, hanem olasz üzlettársával, Sforza Nazzarenoval is végeztek, aki néhány órával később, a kórházban hunyt el. A gyilkosok a fegyvert eldobták, majd elhajtottak a helyszínről. A kocsi az AK-47-es gépkarabélyból leadott, legalább 15-20 lövés után az egyik családi ház falába csapódott, és a támadást csak a hátsó ülésen ülő, majd sokkot kapó tolmács élte túl.