Egyenlők és egyenlőbbek
A koronavírus-járvány elleni küzdelem által megkövetelt intézkedések alkalmazása során tapasztalt visszásságok nap mint nap rávilágítanak a román állam szerkezeti és működésbeli hibáira. A mostanihoz hasonló rendkívüli helyzetekben derül fény arra, hogy milyen kaliberű, minőségű emberekre támaszkodik az állam, mint adminisztratív gépezet. Ami az általános vélekedés szerint nem más, mint jól tejelő fejőstehén. Legalábbis azok számára, akik jól helyezkedve, kétes társadalmi rangjukat, kapcsolatrendszerüket, zsaroló potenciáljukat – ezt olykor szó szerint értve is – gátlástalanul bevetve tetemes anyagi hasznokra tesznek szert. Ők azok, akik úgy gondolják: tönkre mehet az egész környező világ, a közösség, csak nekik származzék anyagi hasznuk. Amiről most ismételten megbizonyosodhatunk az nem más, mint a különböző – politikai, gazdasági és egyéb természetű – klientúrák nem pusztán alkalmatlansága, hanem bűnös gátlástalansága. Percemberkék ámokfutása, aminek tanúi, szenvedő alanyai vagyunk.
Romániában köztudomásúlag minden törvény, szabály csak azért van, hogy valahogy megkerüljék. Deszkurkörecek – magyarán: szabályszegők, mindig, minden körülmények között talpra esők – világa ez. Amelyben a korrupció, hogy úgy mondjam: vírusát már az anyatejjel magába szívja az ember. Hogy nem túlzok, annak bizonyítékaként itt az újabb példa: a fertőző gócként számon tartott moldovai megyeközpont, Szucsáva környékbeli, köztük vesztegzár alá helyezett településekről Németországba toborzott mezőgazdasági idénymunkások százainak, ezreinek a kolozsvári repülőtérre való buszoztatása. Megjegyzem: az autóbuszokba zsúfolt munkavállalók hét órás utat tettek meg, három megyehetárt léptek át, anélkül, hogy fennakadtak volna a húsz kilométerenként felállított ellenőrzőpontok valamelyikén. Nehezen elképzelhető, hogy ez megtörténhetett volna a hatóságok cinkossága, hallgatólagos beleegyezése nélkül. Miközben az átlagpolgár a közeli élelmiszerboltig sem merészkedhet a saját felelősségre kitöltött nyilatkozat nélkül…
Most akkor érvényesek a veszélyhelyzet idején hozott katonai rendeletek vagy sem? – kérdezheti bárki. Vagy csupán egyesek számára érvényesek, kettesek számára nem? Mert bárhonnan nézzük, úgy fest, mintha a német munkaadók érdeke felülírná a koronavírus-járvány felszámolását célzó román jogszabályokat. Vagy pusztán arról van szó, hogy újfent jelét adták annak, hogy az Európai Unióban vannak egyenlők és egyenlőbbek?
