Üzent a Nagy Testvér

Akárhányszor felvetült Románia V4-ekhez való közeledésének gondolata, Klaus Iohannis államfő, akinek a feladatköréhez tartozik a külpolitika alakítása, mindig elutasítotólag nyilatkozott, kiemelve országa Brüsszel iránti szilárd elkötelezettségét. A történelem bizonysága szerint Bukarest számára Moszkva és Brüsszel, Sztambul és Párizs mindig is gond nélkül felcserélhető volt. „A térségnek nem kevesebb, hanem több EU-ra lenne szüksége” – jelentette ki több ízben is a német kisebbségi érdekvédőből echte román politikussá vedlett Iohannis, aki neve első betűjét is kicserélte, csak hogy minél jobban illeszkedjen a román nyelvhez. Az államfő – akit sokak szerint Merkel bábként mozgat a háttérből – rendszerint az európai értékekre hivatkozva, s a brüsszeli balliberálisok elvárásainak megfelelve játssza a román diplomácia megszokott kettős játékát. Közismert a román külpolitika receptje: mindig az általa erősebbnek vélt hatalom árnyékából próbálja elérni a maga célját. Egy ideje – a 2007-es EU-csatlakozás ellenére – azonban új Nagy Testvért találtaltak maguknak a románok, az Amerikai Egyesült Államokat. Traian Basescu elnöksége idején alakult ki a Bukarest–Washington-tengely, ahogyan azt a román külpolitika szereti nevezni. Ez azt jelenti, hogy Bukarest számára Washingtonban kel fel a nap, azaz Románia szó nélkül igyekszik megfelelni az USA által támasztott elvárásoknak, cserébe az általa biztosított védelemért. Vagy csak a telepített támaszpontokért. A Moszkvától való irracionális félelem, a már-már tragikomikus jegyeket öltő orosz-fóbia a román vezetőket gyakorlatilag Washington karjaiba vetette: minden vélt vagy valós félelmeikre a NATO-tól, illetve Washingtontól remélik a védelmet. Az, hogy a valóságban teljesen feladták a függetlenségüket, amerikai gyarmatként, amolyan banánköztársaságként működtetik országukat, a jelek szerint senkit sem zavar. Legalábbis a Dimbovita partján. Az sem, hogy közben az amerikaiak – a korrupcióellenes ügyészség, a hírhedt DNA által – gyakorlatilag lefejezték a román politikai osztályt: a régi korrupt vezetőket hozzájuk hű, de szintén korrupt vezetőkkel cserélték le. Ennyi. A Bukarest és Washington közötti „stratégiai partnerség” illúziója azonban szertefoszlani látszik, s nem azért, mert az USA-nak, mint világhatalomnak nincsenek barátjai, csak érdekei, hanem az ismert román hozzáállás miatt. Történt, hogy a román külügynek a koronavírus-járvány elleni segítségkérését az amerikai külügyminisztérium nem éppen diplomatikus módon utasította vissza. A negatív választ egy, a bukaresti nagykövetnek küldött elektronikus levél kiszivárogtatása által adták a román fél tudtára. Az eljárás értelmi szerzője Adrian Zuckerman nagykövet, aki elődjével, a román hírszerzés által megszelidített Hans Klemmel ellentétben, nem a román fél hamis kottájából játszik. A nagykövet a külügy levelét szándékosan fésületlenül játszotta át a román hírszerzésnek. „Az önök országában lépten-nyomon tetten érhető inkompetenciára, hülyeségre és lopásra való tekintettel, úgy véljük, a segítség értelmetlen lenne” – áll az ominózus üzenetben – legalábbis az esetet megszellőztető lap szerint. A Nagy Testvér üzenetéről nem sietett beszámolni a román média, a legfőbb titkosszolgálat pedig mindent elkövet az eset elhallgatása érdekében.